Portré
Márta István
színész
fesztiváligazgató
zenei összeállítás
hangszerelte
zeneszerző
zene
Életrajz
Tanulmányok: Zeneműv. Főisk., zeneszerző, tanár, 1972-78, Sugár Rezső tanítványa.
Életút: 1976 Witold Lutosławski zeneszerzői kurzusát végzi Jugoszláviában, 1976-77 a 25. Színház tagja, 1981-83 klasszikus zenetört.-et és 20. sz.-i zeneanalízist oktat a Bartók Béla Zeneműv. Szakközépisk. dzsessz-tanszakán, 1972-76 a Fiatal Műv. Klubja zenei szekcióvez., 1975-82 a Fiatal Zeneszerzők Csop. vez., 1982-84 a Fiatal Műv. Tan. zenei szekcióvez. Önálló szerzői esteket tart, elektronikus kompozíciókat, zenei akciókat, happeningeket, permformance-okat ad elő, közreműködik rock- és punkzenekarok koncertjein, akusztikus költészeti műsorokban.
Lemezei: Szíveink (1985), Alte und neue Musik (1984), Támad a szél (1987), Légy ostoba (1991), Works (1995), Sound in, sound out (1998). 1973 népzenei gyűjtőúton jár a moldvai csángómagyarok között, 1980-83 a 180-as Csop., 1980- a Mandel-kvartett tagja. 1988- az MTV külső szerk., a veszprémi Petőfi Színház zenei vez., 1989 megalakítja a Kapolcsi Kult. és Természetvédelmi Egyletet, a Kapolcsi Műv. Napok műv. vez., 1990-91 a Nemzeti Színház, 1994-96 az Új Színház zenei vez., 1998- az Új Színház ig. Tribune Internationale des Compositeurs (Párizs, 1982, 1987), Erkel Ferenc-díj (1987), Déri János-díj (1994).
Főbb rendezései: Kabaré, Hegedűs a háztetőn.
Főbb művei: Ildikónak (magnetofonszalagra, ütőhangszerekre, 1976), Voices of Birds, J. M. and mine (magnetofonszalagra, preparált zongorára és nyolc előadóra, 1977), Szöveg és zene (1978), A halottak királya (kantáta, 1979), Karácsony napja 24. lecke (zene kamaraegyüttesre, 1980), 100 könnyű kis zongoradarab négy kézre (1982), A Múzeum hangjai (1982), Szíveink (tételek kamarakórusra és kamarazenekarra, 1983), J. M. Wyx két álma (1983), J. M. Wyx két története (1983), J. M. Wyx rövid élete és halála (1983), J. M. Wyx emlékére (1984), Erotika (1984), Variáció egy XIII. századi Mária-énekre (1984), A trubadúr (1984), Látomások (balett, 1984), Babaházi történet (1985), A vakok (dal, 1985), Munkásoperett (1985), ...per quattro tromboni... (1986), Támad a szél (hangnapló, 1987), Kapolcs riadó (videoklip, 1987), Képnapló (1988), Slips and Streams (balett, 1989), Doom (Sigh) (vonósnégyes, 1989), Glassblower's Dream (vonósnégyes, 1990), Blasting in the Birdcage (elektronikus, 1990), Kapolcsi opera (performance, 1991), Nyitány (2 zongorára, hárfára, gordonkára, 1991), Szent Antal megkísértése (balett, 1993), Scrabble-music (1995).
Életút: 1976 Witold Lutosławski zeneszerzői kurzusát végzi Jugoszláviában, 1976-77 a 25. Színház tagja, 1981-83 klasszikus zenetört.-et és 20. sz.-i zeneanalízist oktat a Bartók Béla Zeneműv. Szakközépisk. dzsessz-tanszakán, 1972-76 a Fiatal Műv. Klubja zenei szekcióvez., 1975-82 a Fiatal Zeneszerzők Csop. vez., 1982-84 a Fiatal Műv. Tan. zenei szekcióvez. Önálló szerzői esteket tart, elektronikus kompozíciókat, zenei akciókat, happeningeket, permformance-okat ad elő, közreműködik rock- és punkzenekarok koncertjein, akusztikus költészeti műsorokban.
Lemezei: Szíveink (1985), Alte und neue Musik (1984), Támad a szél (1987), Légy ostoba (1991), Works (1995), Sound in, sound out (1998). 1973 népzenei gyűjtőúton jár a moldvai csángómagyarok között, 1980-83 a 180-as Csop., 1980- a Mandel-kvartett tagja. 1988- az MTV külső szerk., a veszprémi Petőfi Színház zenei vez., 1989 megalakítja a Kapolcsi Kult. és Természetvédelmi Egyletet, a Kapolcsi Műv. Napok műv. vez., 1990-91 a Nemzeti Színház, 1994-96 az Új Színház zenei vez., 1998- az Új Színház ig. Tribune Internationale des Compositeurs (Párizs, 1982, 1987), Erkel Ferenc-díj (1987), Déri János-díj (1994).
Főbb rendezései: Kabaré, Hegedűs a háztetőn.
Főbb művei: Ildikónak (magnetofonszalagra, ütőhangszerekre, 1976), Voices of Birds, J. M. and mine (magnetofonszalagra, preparált zongorára és nyolc előadóra, 1977), Szöveg és zene (1978), A halottak királya (kantáta, 1979), Karácsony napja 24. lecke (zene kamaraegyüttesre, 1980), 100 könnyű kis zongoradarab négy kézre (1982), A Múzeum hangjai (1982), Szíveink (tételek kamarakórusra és kamarazenekarra, 1983), J. M. Wyx két álma (1983), J. M. Wyx két története (1983), J. M. Wyx rövid élete és halála (1983), J. M. Wyx emlékére (1984), Erotika (1984), Variáció egy XIII. századi Mária-énekre (1984), A trubadúr (1984), Látomások (balett, 1984), Babaházi történet (1985), A vakok (dal, 1985), Munkásoperett (1985), ...per quattro tromboni... (1986), Támad a szél (hangnapló, 1987), Kapolcs riadó (videoklip, 1987), Képnapló (1988), Slips and Streams (balett, 1989), Doom (Sigh) (vonósnégyes, 1989), Glassblower's Dream (vonósnégyes, 1990), Blasting in the Birdcage (elektronikus, 1990), Kapolcsi opera (performance, 1991), Nyitány (2 zongorára, hárfára, gordonkára, 1991), Szent Antal megkísértése (balett, 1993), Scrabble-music (1995).
Képsorozatok
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
Interjúk
„Mindig egy lépéssel a világ változása előtt” – interjú Balázs Attila fesztiváligazgatóval a TESZT 15 évéről
Tizenötödszörre vázolt sűrített képet az elmúlt egy év valóságáról, a világ aktuális állapotáról a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó – TESZT. Honnan indult, és merre tart a seregszemle – erről kérdeztük Balázs Attila fesztiváligazgatót, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetőjét. -
Interjúk
„Olyan nyugalmat és felszabadultságot máskor nem érzek, mint éneklés közben”
Mezei Kinga színész, rendező, a Zentai Magyar Kamaraszínház művészeti vezetője. Legutóbbi rendezése a Hidegpróba Sziveri János költő és Benes József képzőművész életéből és alkotásaiból inspirálódik. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Tragédia (Oidipusz éneke) – Világpremier
Szophoklész tragédiát írt, nem drámát – állítja a rendező. A tragédia szakrális forma. Amit hét színésszel: nem pszichológiai elemzésekre épülő dialógusokból formál meg az író-rendező. A kórusszerű vagy szóló dalok, a szakrális zeneiség, a költői tér és fények adják a teátrális formát. Az archaikus szöveg is a – szárd eredetű – Alessandro Serráé, ugyanő tervezte a díszletet, fényeket, ruhákat is. Szegő György