„Tronkenburg, Erlabrunn, Lipcse, Wilsdurf, Döblen, Potsdam és Miessen városát már lángba borítottam. És ha a wittenbergai lakosok ki nem szolgáltatják Tronkai Vencel urat, olyannyira el fogom hamvasztani a városuk, hogy nem kell majd a falak mögé néznem, hogy megtaláljam,

A birodalommal és a világgal szemben szabad, csak Istennek alárendelt hatalmasság, Kohlhaas Mihály

Ideiglenes világkormányzatunk székhelyén, a wittenbergai temetőben."

„Élt valaha egy lókereskedő, név szerint Kohlhaas Mihály, a maga korában az egyik legderekabb, ugyanakkor legelvetemültebb ember. - Ez a rendkívüli férfiú, egészen harmincéves koráig, a jó állampolgár példaképének számíthatott volna. Volt neki az egyik faluban, amely még most is róla van elnevezve, egy majorsága, ahol nyugodtan megélhetett mesterségéből; a gyermeket, akivel megajándékozta hitvese, Isten félelmében szorgalomra és hűségre nevelte; szomszédai között nem akadt egy sem, aki ne élvezte volna jótéteményeit vagy igazságosságát; egyszóval, a világnak áldott emlékezetűként kellene őt számon tartania, ha egyik erényében a végletekig nem csapongott volna.

A jogérzék azonban rablóvá és gyilkossá tette őt."

Legjobb független előadás, Színikritikusok díja, 2016.

Legjobb színházi zene, Színikritikusok díja-jelölés, 2016.