Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
Borbély SzilárdHalotti pompa
- rendezőVidnyánszky Attila
- szinpadra alkalmaztaVidnyánszky Attila
- díszlettervezőOndraschek Péter
- jelmeztervezőOndraschek Péter
- dramaturgRideg Zsófia
- zenePál István "Szalonna"
- koreográfusOleg Zsukovszkij
- ügyelőKató Anikó
- súgóNánási Andrea
- rendezőasszisztensSóvágó Csaba
"Ha könnyeim, ha arcomon,
Mint éles kések, mély árkot húznak,
S az égi fények a tárgyakon,
Mint tövisek, szemembe szúrnak,
A bánatom, mely lelkemig hat,
Akár a tõr, akár tüzes vas,
A dolgok közt, ha Rád találok,
Tudom, nem az Élet vár ott,
Hanem, aki már messze jár
S a Szavak között nem talál
Magának egy puszta helyet,
Amelyben volna bent a Kezdet,
Legyõzve ott az Allegóriát,
Kezdõdne a Feltámadás,
S mint ismeretlen nyelvû Textust
Recitálnám a Resurexust,
Így írná testem majd a Végbe
Az Exitust, akkor az Égbe'
Nem tudná semmi Gondolat,
Hogy Krisztusunknak hódolat!
Borbély Szilárd: ROSARIUM/ A Szavakért
Borbély Szilárd két mûvét (Halotti pompa és a Míg alszik szívünk Jézuskája) fordítja le a színház nyelvére Vidnyánszky Attila. Merész vállalkozás, annál is inkább, mert két alapvetõen eltérõ alkatú, szemléletû mûvész találkozása ez: a költõ számára „nincs katarzis, nincs feloldás”… Vidnyánszky Attila legsötétebb (Robero Zucco, Gyilkosság a székesegyházban, Szarvassá vált fiú…) témájú elõadásai is nyújtanak valamiféle feloldást a nézõ számára, a rendezõ hisz a katarzis gyógyító erejében. Hol van hát a híd e két alkotó között?
„A gyilkosság igézetében él a világ…” A Halotti pompa hátterében egy felfoghatatlanul szörnyû tett áll, mint tõr a szívben, amely már csak tértõl és idõtõl elemelten, a nyelv embertelenségén keresztül, az istenek néma világát sejtetve mondható ki. Himnikus formát választ a szerzõ, amely az ismétlést és az esendõséget hordja magában. A színház megrázóan sûrû terében rítussá válik a költõi szöveg. A Míg alszunk szívünk Jézuskája játékos, olykor blaszfémiába hajló hangvétele átszövi az elõadást.
Talán a híd kettejük között épp ez: a születõ élethez való viszonyulásuk.
Tudom, hogy egy kritikus – ha komolyan akarja venni magát – nyomorult élete során alig néhányszor engedheti meg magának a „leg”-ek luxusát, de most ezt nem akarom elspórolni: az összefüggõ szövegvilág, amely az utóbbi öt évben Borbély Szilárd mint szerzõi név köré épül, a legfontosabb fejleménye napjaink magyar irodalmának. A Vigilia Kiadó kiváló esszésorozatában megjelent legújabb kötetének címe érvényes az egész korpuszra: egy gyilkosság mellékszálai tekergõznek nyelvi regisztereken és mûfajokon keresztül. Ha nagyon leegyszerûsítem, van egy történet: egy brutális rablótámadás és annak következményei, elsõsorban az anya elvesztése; illetve van egy metafizikai botrány: a gyilkosság. Ezek íródnak újra Borbély verseiben (Halotti Pompa), a versek jegyzeteként szereplõ újsághírekben, esszéiben, interjúiban, egy publicisztikájában és – áttételesen, de – a Míg alszik szívünk Jézuskája címû betlehemes misztériumban is. Borbély mûveinek alapegysége nem a vers vagy a ciklus, hanem a kötetegész (a képekkel, kísérõszövegekkel együtt), az esszék és interjúk megjelenése után úgy gondolhatjuk tovább, hogy a valóban szokatlanul szervesen építkezõ Halotti Pompa egyes verseinek kínálkozó értelmezési kerete a köteten kívülre terjed. De az Egy gyilkosság mellékszálai jóval több, mint hasznos kommentár az utóbbi évek legsikeresebb verseskönyvéhez. ..az egyik legfontosabb alapvetést: a gyilkosság istenjel, és Jézus halála óta „minden testben Krisztust ölik meg, és ugyanakkor minden test Krisztusba veti reménységét”.
….egy olyan szuverén eszme- és fogalomrendszer bontakozik ki elõttünk, amely az erkölcs, a teológia és a filozófia alapjaira kérdez rá, és legtöbbször nagyon erõs válaszokat kap. Ez a rendszer állításaiban apokrif, attitûdjében szakrális. Az esszék énje a felvilágosodás gyermeke, de annak törekvéseiben bízni nem, csak – mint vallásban – hinni tud. Úgy virrasztja a jövõt, hogy nyelvének mintázatán kirajzolódik a minden reményt fölülíró botrány, a bomlásnak induló Jézus halott arca…..
(Urfi Péter kritikája Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai címû kötetérõl)
Magyar Narancs
„Mit tud kezdeni a színház egy olyan személyes tragédiával, mely egy ponton költészetté válik? A debreceni Csokonai Színház Halotti pompa című ősbemutatója nemcsak a cím mögötti ismert tragédia miatt nehéz előadás, hanem az abból táplálkozó irodalmi művek miatt is. Egyszerre szomorú és kegyetlenül nehéz, amit a színpadon látunk - a rendező, Vidnyánszky Attila különös érzékenységgel, de korántsem érzelgősen nyúlt hozzá Borbély Szilárd műveihez, így nem egyszerűsíti le azokat.
2008 nyarán - akkori fázisában - már találkozhattak a nézők a színházi bázison készülő előadással Zsámbékon. A debreceni bemutató 2009. januárjában volt.
De idén is visszatérnek a színházi bázisra, mert ez a tér kivételes lehetőségeket kínál. A zsámbéki térben felkínálkozó hatalmas mélységet kihasználja a rendezés, ahogyan egyre beljebb haladunk, fokozatosan eltűnik a világi realitás mezeje. ..
Az első keskeny sáv, mely hozzánk a legközelebb van, a realista színházi nyelvé. Egy férfit és egy nőt látunk, a férfi apró, jelzés értékű karácsonyfát farag bele épp a talpazatba, a nő az ünnepi sütemény tésztáját gyúrja….
Hátrafelé haladva a színpad mélységében a színészek hol a történet szereplőiként, hol a versek világának megszólaltatóiként jelennek meg. Ez a Borbély-költemények világa, itt villannak fel az erős lírai képek, itt jut szóhoz az író eseményektől elszakadó, kereszténységen elmélkedő filozófiája…
A profán betlehemes játék a megváltás örömére emlékeztet, a megváltás azonban elmarad Borbély Szilárd verseiben. És ha nem történik meg a feltámadás, akkor marad a halál, és a halálban mindenki, tetteitől függetlenül egyenlő…
A szövegekben és az előadásban … a Golgota, a bűn vagy a keresztre feszítés, a zsidó Jézus problematikája a holokausztig vezet el. …, „az emberi eszmékkel legirracionálisabban szemben álló történelmi tapasztalathoz”.
Ekkor már a képek és a színészek mozgása pusztán metaforikus, a vagon zakatolva, lassan eltűnik, az utazók nyers tésztából kapnak Dávid-csillagot homlokukra.” Sors Vera
2008. 09. 11.