A kánkán kikötővárosok matrózkocsmáiból indult el diadalútjára. Először Marseille-t és Toulont vette be rohammal, aztán a fővárost: Párizst. Kánkán zengett a báltermekben és a kültelki mulatságokon, a főurak palotáiban és a kispolgár szerény szalonjában.Végül megjelent a színpadon is, rikoltozva, egy bacchanália vad bakugrásaival rémisztgetve és gyönyörködtetve a publikumot. Offenbach Orfeuszában nyeri el végső "udvarképes" formáját. S e pillanattól kezdve a Kánkán több, mint holmi szilaj, fékevesztett tánc. Különös jelképe a Második Császárságnak, az aranyborjú körül örvénylő körtáncnak, e különös birodalomnak, melynek falait, alighogy felemelték, máris a korrupció, a kegyetlen önkényuralom és a pénz titkos erői repesztették szét.

Párizs fölött ott zúg hát a Kánkán. Magával sodró, örjöngő, extatikus tánc. Ez a tánc a főattrakciója Pistache mulatójának, az Édennek is Cole Porter világhírű musicaljében. Azonban a tánc most tilos, mert a Közerkölcsvédő Liga betiltatta erkölcstelenségre hivatkozva. A megvesztegethetetlen Aristide Forrestier bíró, mindenáron a törvényt képviseli, még akkor is, ha a törvény rossz. A bíró felveszi a harcot a Kánkán ellen, de találkozik a Pistache-sal, az Éden mulató tulajdonosnőjével! A darab remek slágerei a C'est Magnifique, I Love Paris, Allezvous-en, Can-Can.

A musicalből 1960-ban film készült Frank Sinatra, Shirley MacLaine és Maurice Chevalier főszereplésével.