„a nagy művészethez is kevesebb kell

majdhogynem semmi

de az valahogy kell

azt valahogy ki kell bírni

azt valahogy ki kellene bírni”

(Tolnai Ottó: Vinkler Madár című festménye alá)



  Játszódik a Green Doorban, Palicson, egy Tolnai-felolvasáson, ahol Kosztolányi Dezső (Színház) átbukik, átesik a Tolnai Lexikon kartonfedelén, úszás, úszás… via…



„De vegyük csak szemügyre közelebbről ezt A kisinyovi rózsát, a Tolnai Ottó-félét. Versnek hosszú, előadásnak rövid. Mit lehet vele tehát kezdeni? Urbán András szerint tovább kell gondolni. Fel kell olvasni kottaállványokról, elő kell adni öltönyökben és műbőr diszkóruhákban, részeket és felvonásokat kell neki csinálni tükrökkel és flamingókkal és zebrákkal és cinekkel. Össze kell vele piszkolni a színpadot.

A darab olyan áttekinthetetlen kell hogy legyen, mint maga a világ, de nem a világot kell ábrázolnia, csak annak struktúráját. A Teremtő a padlás felett lakik, mert kiutalták neki. A Teremtő üveges. A Teremtő festő. A Teremtő olyan dolgokhoz is ért, amikhez senki más. Mert mindenki ért valamihez, de mindenhez nem lehet érteni. Legalábbis nekünk nem.”

(Markovics Annam ária, A szép életnek cikóriaillata van,

MAGYAR SZÓ, 2010. május 23.)