– Szathmári Sándor regénye a Kazohinia nem színpadra szánt mű. Milyen kihívásokat jelentett a regény szövegvilágát átültetni a dráma műnemébe?
– A legnagyobb kihívást az jelentette Vörös Istvánnak és nekem, hogy az alapvetően epikus szerkezetet és nyelvezetet hogyan lehet átültetni egy izgalmas, drámai szituációkat és konfliktusokat illetve groteszk, humoros jeleneteket követelő színházi nyelvre. Hogy ezt megtehessük, sűrítenünk és éleznünk kellett a regénybeli helyzeteket, és a figuráknak valamilyen plasztikus, felismerhető arcot, karaktert kellett adnunk. A másik probléma, hogy a mű statikusságát dinamikussá kellett felturbózni, így csak azok a szituációk kerülnek a színpadra, melyekben valamifajta változási potenciál van.
Úgy gondolom, hogy ezek színházilag is élvezhetővé, fogyaszthatóvá teszik a művet. Arra törekedtünk, hogy a mű társadalombírálata, szatírája, gyilkos humora ne szenvedjen csorbát, sőt, felerősödjön.

– Ön szerint ez az előadás mit mond a XXI. században a jelenkor emberének?
– A mű alapvetően arra keres választ,hogy a darabban felvonultatott kétféle világ (a túltechnicizált, hideg, érzelmektől mentes, illetve a különféle hitekkel, téveszmékkel zsúfolt „új barbár”) kínál-e reális és élhető alternatívát az ember számára? Az előadás reményeim szerint megválaszolja ezt a kérdést. A darabban felfestett jövőképek bármely korban „aktuálisak” lehetnek.

– A Gyulai Várszínház tavalyi évadában bemutatott A hold foglyai című darab alkotói vesznek
részt ennek a produkciónak a bemutatásában is? Hogyan történt a szereposztás? Kiket láthatunk a főbb szerepekben?
– Igen. A fiú csapat kiegészítve nagyrészt ugyanaz, de a nők, a lányok mások. A főbb szerepekben Jászberényi Gábor, Orosz Ákos, Lendváczky Zoltán, Molnár Csaba, Kovács Vanda, Gyöngy Zsuzsi, Szarvas Balázs láthatók. A szereplőválasztásban a tehetségen túl fő szempont volt a jó mozgáskészség.

– Hogyan inspirálja Önt a bemutatás helyszíne?
– Az előadás a Tószínpadon lesz megtartva, ahol szeretnénk maximálisan kihasználni annak vizuális és akusztikai lehetőségeit. A víz, a sziget, mint szimbólum egy a nem is olyan messzi jövőben játszódó darabban.