Kovács Vanda a Csetepaté Chioggában című előadásban Pasqua asszony szerepét alakítja. Őt kérdeztük.
– Hogyan történt meg a felkérés, a Várszínház részéről, illetve mi döntött emellett a darab mellett?
– Gedeon József igazgató úrral sokszor beszéltünk már, illetve a tavalyi évadban is említette, hogy nagyon jó lenne, ha együtt dolgoznánk a Várszínház következő, nyári évada során. Idén pedig, abból az apropóból, hogy a Várszínház az elmúlt ötven év legjobbjaiból állít színre, úgy döntöttünk, hogy ez egy jó alkalom lesz arra, hogy találjunk egy darabot, amelyben lehetne egy jó szerepem. Ehhez persze keresnünk kellett egy rendezőt, illetve egy társulatot, egy jó csapatot, hogy ez koprodukcióként meg is valósulhasson. Én nagy szeretettel ajánlottam a kecskeméti Katona József Színház társulatát, akikről nagyon jókat hallottam az elmúlt években, mind a produkcióik, mind a társulatuk terén. Kiváló rendezőkkel és színművészekkel dolgoznak, akik közül sokat személyesen is ismerek, többek között Szász Jánost, Bognár Gyöngyvért vagy Szikszai Rémuszt. Ezután a Gyulai Várszínház átküldte a Katona József Színház igazgatójának, Cseke Péternek, az elmúlt ötven év legjobbjaiból készült repertoárt. Sok mű szóba került, többek között A makrancos hölgy vagy A néma levente, végül Cseke Péterrel úgy döntöttek, hogy a Csetepaté Chioggiában című darab felelne meg legjobban a társulatnak és a nézők igényeinek. Rusznyák Gábort kérték fel a megrendezésére. Így történt a Chioggiai csetepaté című darabban a Pasqua asszony szerepére való felkérésem.
– Milyen előadásokban szerepelt már az elmúlt években a Gyulai Várszínházban?
– Több alkalommal is játszottam itt. Először 1997-ben a Liliomfi című vígjátékban, amelyet Balikó Tamás rendezett meg a Tószínpadon. Igazi ziccerszerep, Erzsikeként ropogtathattam a színpadot. Azután vendégjátékokkal szerepeltünk, 2006-ban Varga Zoltán rendezésében a Julie kisasszonyt hívta meg a Várszínház igazgatója, amely egy nagyon emlékezetes, kiválóan sikerült előadás lett. 2008- ban pedig a Pinceszínházzal Az utolsó szivar című darabot adtuk elő, amelyet aztán Végvári Tamás sajnálatos halála miatt nem játszottunk tovább a Pinceszínházban. Ebben az előadásban édesapám, Kovács Lajos is játszott.
– Mit jelent Önnek Gyulán játszani?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés... Borzalmasan nagy izgalommal jár. Ez nyilván egy egészen másfajta érzés, hiszen nagyon mély érzelmi kötődésem van a városhoz, az ott élő rokonaimhoz, barátaimhoz, ismerőseimhez. Ezért szerintem, mindig nagyobb izgalommal jár az embernek a szülővárosában fellépni, mint egy olyan helyen, amelyhez nem fűzik ilyen mély érzelmi szálak. Nagyon várom ezt a próbaidőszakot, most egy hónapig Kecskemét, Budapest és Keszthely között ingázom, és július 28-ától végre egy egyhetes főpróbaidőszakkal Gyulán lehetek. Remélem, minél többen megnézik ezt az előadást, és igazi színházi élményt varázsolunk a nézőknek.
– Mi is kíváncsian várjuk az előadást és sok sikert kívánunk!