– A darab rendezőjét Csiszár Imrét kérdeztük. Miért éppen ezt a darabot választotta a várszínház sikeres darabjai közül?
– Az elmúlt ötven évből bőven lehetett válogatni, hiszen nagyon sok kitűnő előadása volt a Gyulai Várszínháznak. A mű kiválasztásában több szempont is szerepet játszott. Először is a felkérés úgy szólt, hogy mindenképpen egy magyar szerző által írt darabot mutasson be a színház. A következő szempont az volt, hogy ne egy divatos, sokszor színre vitt előadást lásson a közönség, hanem ha lehet, akkor legyen egy kevésbé ismert, valamint lényeges volt még, hogy a drámai mű fontos és érvényes mondanivalóval rendelkezzen mind a mai napig. A szerző tekintetében Székely Jánosra esett a választásom, aki írója többek között a Caligula helytartójának is, amely talán a legnagyobb sikere volt a Gyulai Várszínháznak az elmúlt évtizedekben, és amelynek szintén Gyulán volt az ősbemutatója. Székely János Mórok című darabja, ellentétben a Caligulával, egy kissé kiesett a köztudatból és ezt a hiányt én most szeretném pótolni, mert úgy érzem, hogy a Caligula helytartója mellett egy hasonlóan izgalmas, hasonlóan politikus, hasonlóan az embereknek a mostani mindennapjait érintő drámáról van szó.

– Ön szerint, milyen aktuális mondanivalója van ennek a műnek? A darab alapján Ön szerint, mi lehet egy történelem szerepe a művész illetve egy értelmiségi életében?
– Rendkívül izgalmas dramaturgiájú darabról van szó. A mű egyik része abban az időben játszódik, amikor a spanyolok visszahódítják az Ibériai-félszigetet, és kiűzik Spanyolországból a mórokat, akik kisebbségben élnek. A darab másik szála Kolozsváron játszódik, az 1950-es években, ahol a rendszer mindent megtesz, hogy a magyarokat, a magyar kisebbséget visszaszorítsa és elhallgattassa. Nos, ez a két párhuzamos szál egy nagyon izgalmas dramaturgiai trükkel tulajdonképpen nemcsak reflektál, nemcsak viszszatükrözi a másikat, hanem össze is mosódik azzal. Ez a darab persze nemcsak a kisebbségek helyzetéről szól, hanem arról, hogy hányszor tudja az ember a hitét föladni, hányszor kell az embernek a különböző változások miatt a világban, az őt éltető hitét megtagadni és új hitet választani, vagy hitetlenül folytatni. Azok a megszorítások, amit az élet az értelmiségen bizony néha alkalmaz, az értelmiségi hitének elhagyására, menekülésre vagy áldozatvállalásra kényszerítik. Ezeket a választási lehetőségeket mutatja be ez a darab más-más szereplők szemszögéből, akik másmás utat választanak, keresnek, és ennek az értelmiségi útkeresésnek drámájáról szól ez a mű.
– Nagy örömmel várjuk a darabot Gyulára és sok sikert kívánunk!