Volt már veled olyan, hogy átvirrasztottál valakivel kettesben egy éjszakát, de nem történt "semmi" köztetek? És reggelre mégis megváltozott bennetek a világ?

A rajzoló lány és a fiú újrateremti ezt az egymást-bámulós, álomszerű fura micsodát.

Az előadást Weöres Sándor címadó verse inspirálta. A látomásvers világa szabad, csapongó, szabálytalan, és mint Weöres költészete nagyon gyakran - korhatár nélküli. Az előadás ezt a nyelvezetet teremti újra a színpadon Mezei Ildikó és Taskovics Éva képzőművészek festményeivel, grafikáival és animációival.

Samu Bence 2007 óta fejleszti az Animata nevű software-t, amely életre tudja kelteni a színpadon rajzoló lány által létrehozott tárgyakat, figurákat. A kivetített világ és a táncosok egészen különös, szürreális viszonyba kerülnek ezáltal - a vonalak megszemélyesednek, interakcióban lépnek az élő szereplőkkel. Összemosódik a valóság és a képzelet, folyamatosan átírják egymást, aztán

"Jön a söprőgép tompa morajjal,

mögötte a hajnal

fut lobogó szőke hajjal,

csörömpöl a reggel, száll a fény...

és az éji tág csodát,

ezt a fura micsodát

ketten láttuk:

te meg én."