Portré
Szigethy Gábor
Életrajz
1942. szeptember 29-én, Budapesten születtem. Budapesten érettségiztem az Apáczai Csere János Gimnáziumban 1960-ban. Ezt követően két évig díszletmunkás voltam a Vígszínházban, majd az Irodalmi Színpadon.
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-népművelés szakon szereztem diplomát 1967-ben, 1975-ben doktoráltam. 1966. és 1971. között a Magyar Színháztudományi Intézetben voltam olasz lektor és tudományos munkatárs, 1971-től négy éven át a Kritika című folyóirat főszerkesztő-helyetteseként elsősorban színházi kritikákat írtam. 1972-től 1993-ig magyar irodalomtörténetet és színháztörténetet tanítottam az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. 1990-ben részt vettem a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének megalapításában, ahol dráma- és színháztörténetet, valamint színjátékelemzést, az egyetem Informatikai Tanszékén humán informatikát tanítottam, 1993-tól hat évadon keresztül, mint rendező dolgoztam a Veszprémi Petőfi Színházban. 1999 és 2003 között a Duna Televízióban készítettem dokumentumfilmeket. 2000-től tíz éven keresztül tanítottam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és meghívott előadókén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-től 2011-ig a Győri Nemzeti Színház rendezője és művészeti tanácsadója voltam.
1968 óta jelennek meg folyamatosan tanulmányaim, cikkeim, írásaim (450) különböző folyóiratokban. 1972-től kisebb-nagyobb megszakításokkal írtam, szerkesztettem, rendeztem műsorokat a Magyar Rádióban. 1981 és 1989 között írtam és szerkesztettem a Gondolkodó Magyarok művelődéstörténeti sorozat 56 kötetét. Kiadtam Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Mezei Mária írásait, feleségemmel 1989-ben létrehoztam a Ruttkai Éva emlékszoba színháztörténeti gyűjteményt, mely 2004-ig működött. Könyvet írtam több jeles színészről (Dajka Margit, Szendrő József, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva), tanulmányköteteim jelentek meg a reformkori és a 20. századi irodalomról, történelemről (Shakespeare-t olvasó Petőfi, Ezeréves utazásom, …ezernyolcszáznegyvennyolc…, Reform-kor-társaink, Csongor álma, Múltkóstoló, Évezredtöredék), az olasz kultúra történetéről (Machiavellizmus, Utazás Velencében), 1956 történetéről (1956 árnyéka, Látlelet).
Az elmúlt két évtizedben saját színháztörténeti, kézirat és 1956-os újsággyűjteményemből számtalan kiállítást rendeztem országszerte. Neves előadók közreműködésével hanglemezeket, hangos könyveket készítettem (Krúdy, Babits, a Pannonhalmi Főapátság kéziratos kincsei).
Képsorozatok
-
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György