Beköszöntő - 2001
Mátyás Irén igazgatóTörőcsik néni a Bicskei utcából éppen akkor jött be hozzánk, mikor azon töprengtünk, mit is illene a 19. zsámbéki évad köszöntőjébe írnunk.
Törőcsik néni a Bicskei utcából éppen akkor jött be hozzánk, mikor azon töprengtünk, mit is illene a 19. zsámbéki évad köszöntőjébe írnunk.
Van e már nyugdíjas bérlet erre a tizenkilencedikre - kérdezte - mert ugye annyi éves és tudjuk-e, hogy ő meg tizenkilenc éves néző. De most nem csak bérletet szeretne, hanem hallja, nyárra kiadó szobákat keresünk a vendégeknek, ő is adna most ki, mert szeptemberben műtik a térdét, nagyon megkopott benne az izület, jó lenne addig még egy kis pénzt gyűjteni, de hát meg kell már műteni, nem halaszthatja tovább, tíz éve özvegy ő is, tíz éve kell a kerttel is egyedül bajlódnia, most is a kapálásból jött és úgy örül, mert látta idén több olyan előadás is lesz, amit nem a romnál fenn a hegyen, hanem lenn a faluban, a Török-kútnál, meg a Zárdakertben fognak játszani, mert a rossz tér-dével nem kell mindig felgyalogolnia. De azért fel is jön. Nem maradhat el.
Gyorsan összeszámoltuk, az elmúlt 19 évben Törocsik néni vagy 150 alkalommal gyalogolt fel a hegyoldalon, a templomromhoz színházi előadást nézni. Mondtuk, adunk neki ajándékba egy bérletet, ha cserében megígéri, hogy ha megérjük, jövőre a jubileumi évadot a nézők nevében őnyitja majd meg. Jó, mondta nevetve.
Így hát - ha megérjük - a jövő évad köszöntőjével nem kell majd bíbelődni. És meg kell érnünk, mert a színház, ha van közönsége - bár jegyeivel eltartani még nem tudja - de mégis erőt ad az arra tartottaknak, hogy összekaparják a rávalót.
Zsámbékon annál is inkább, mert sokféle viszonya van itt az embereknek a színházzal. A négyezer lelkes faluból - Törőcsik nénivel kezdve - sorolhatnánk név szerint azokat, akik majdnem minden előadást, akik évente többet, akik minden nyáron egyet, akik kisgyerekként először bábelőadásokon, most meg már túl azon, hogy saját gyerekeiket hozták gyermekprogramokra - arra már lassan unokáikat is hozhatják - gyerekeikkel már az esti színház látogatói, folytatva azokkal, akik előadásra csak nagy ritkán jönnek, de nagyon örülnek, mikor látják, hogy hány vendég jön ide színházat nézni és folytatva azokkal, akik a színházba nem járók széles rétegéhez tartoznak, de zsámbékiként jólesik nekik, amikor évről-évre a fesztivál kapcsán azt hallják, azt látják, azt olvassák, hogy Zsámbék milyen csodaszép.
Erőt ad az is, hogy a vállalkozás menedzselés fontos alapelveiből Zsámbék arra bizonyíték, hogy ha tisztában vagyunk a gyengeségekkel, és az erősségek között pedig megtaláljuk a döntő erősségeket és nem vágyainkra, hanem a gyengeségekkel terhelt reális környezet-elemzésre alapozva választjuk meg, ami az adott körülmények között ki tudja bontani a környezet erősségeit, akkor hosszútávon működőképes dolgot tudunk létrehozni.
Az, hogy milyen színházi műfajok, milyen formák tudnak megélni itt, azt meghatározzák a zsámbéki környezet egyedülállóan különös helyszínei, amiknek saját ereje akkora, hogy nem hiányként mutatkozik meg mellettük, hogy nem telik drága és bonyolult színháztechnikára, sot ha egyszer majd telik is annak olyannak kell lennie, ami úgy eltűnik, mintha nem is létezne, mert mindig a magával azonos színhely és az előadás kapcsolata az, ami egyedülállóvá teszi az élményt itt.
Többnyire pedig olyan erejűvé, hogy hatása újra és újra, egyre több és egyre távolabbról visszatérő nézőt, az átlagtól eltérő összetételű törzsközönséget hoz ide. És egyre több alkotót ihlet arra, hogy a számtalan technikai hiányosság ellenére ide találjon ki valamit, amit itt lehet, amit csakis itt lehet létrehozni.
A nézőkkel és alkotókkal együtt ezért a szervezők nem illemből, hanem nagyon őszintén mondanak köszönetet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Szabadtéri Színházi Pályázata, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Összművészeti, Közművelődési, Színházi és Zenei szakmai kuratóriumai, a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közművelődési és Határontúli Magyarok Főosztálya és a Magyar Turizmus Rt által pályázatainkra adományozott támogatásáért. Amik lehetővé teszik, hogy a kicsiny Zsámbék költségvetésére ne rójon nehéz terhet mindaz, ami sokunk örömére itt létrejön.
Van e már nyugdíjas bérlet erre a tizenkilencedikre - kérdezte - mert ugye annyi éves és tudjuk-e, hogy ő meg tizenkilenc éves néző. De most nem csak bérletet szeretne, hanem hallja, nyárra kiadó szobákat keresünk a vendégeknek, ő is adna most ki, mert szeptemberben műtik a térdét, nagyon megkopott benne az izület, jó lenne addig még egy kis pénzt gyűjteni, de hát meg kell már műteni, nem halaszthatja tovább, tíz éve özvegy ő is, tíz éve kell a kerttel is egyedül bajlódnia, most is a kapálásból jött és úgy örül, mert látta idén több olyan előadás is lesz, amit nem a romnál fenn a hegyen, hanem lenn a faluban, a Török-kútnál, meg a Zárdakertben fognak játszani, mert a rossz tér-dével nem kell mindig felgyalogolnia. De azért fel is jön. Nem maradhat el.
Gyorsan összeszámoltuk, az elmúlt 19 évben Törocsik néni vagy 150 alkalommal gyalogolt fel a hegyoldalon, a templomromhoz színházi előadást nézni. Mondtuk, adunk neki ajándékba egy bérletet, ha cserében megígéri, hogy ha megérjük, jövőre a jubileumi évadot a nézők nevében őnyitja majd meg. Jó, mondta nevetve.
Így hát - ha megérjük - a jövő évad köszöntőjével nem kell majd bíbelődni. És meg kell érnünk, mert a színház, ha van közönsége - bár jegyeivel eltartani még nem tudja - de mégis erőt ad az arra tartottaknak, hogy összekaparják a rávalót.
Zsámbékon annál is inkább, mert sokféle viszonya van itt az embereknek a színházzal. A négyezer lelkes faluból - Törőcsik nénivel kezdve - sorolhatnánk név szerint azokat, akik majdnem minden előadást, akik évente többet, akik minden nyáron egyet, akik kisgyerekként először bábelőadásokon, most meg már túl azon, hogy saját gyerekeiket hozták gyermekprogramokra - arra már lassan unokáikat is hozhatják - gyerekeikkel már az esti színház látogatói, folytatva azokkal, akik előadásra csak nagy ritkán jönnek, de nagyon örülnek, mikor látják, hogy hány vendég jön ide színházat nézni és folytatva azokkal, akik a színházba nem járók széles rétegéhez tartoznak, de zsámbékiként jólesik nekik, amikor évről-évre a fesztivál kapcsán azt hallják, azt látják, azt olvassák, hogy Zsámbék milyen csodaszép.
Erőt ad az is, hogy a vállalkozás menedzselés fontos alapelveiből Zsámbék arra bizonyíték, hogy ha tisztában vagyunk a gyengeségekkel, és az erősségek között pedig megtaláljuk a döntő erősségeket és nem vágyainkra, hanem a gyengeségekkel terhelt reális környezet-elemzésre alapozva választjuk meg, ami az adott körülmények között ki tudja bontani a környezet erősségeit, akkor hosszútávon működőképes dolgot tudunk létrehozni.
Az, hogy milyen színházi műfajok, milyen formák tudnak megélni itt, azt meghatározzák a zsámbéki környezet egyedülállóan különös helyszínei, amiknek saját ereje akkora, hogy nem hiányként mutatkozik meg mellettük, hogy nem telik drága és bonyolult színháztechnikára, sot ha egyszer majd telik is annak olyannak kell lennie, ami úgy eltűnik, mintha nem is létezne, mert mindig a magával azonos színhely és az előadás kapcsolata az, ami egyedülállóvá teszi az élményt itt.
Többnyire pedig olyan erejűvé, hogy hatása újra és újra, egyre több és egyre távolabbról visszatérő nézőt, az átlagtól eltérő összetételű törzsközönséget hoz ide. És egyre több alkotót ihlet arra, hogy a számtalan technikai hiányosság ellenére ide találjon ki valamit, amit itt lehet, amit csakis itt lehet létrehozni.
A nézőkkel és alkotókkal együtt ezért a szervezők nem illemből, hanem nagyon őszintén mondanak köszönetet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Szabadtéri Színházi Pályázata, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Összművészeti, Közművelődési, Színházi és Zenei szakmai kuratóriumai, a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közművelődési és Határontúli Magyarok Főosztálya és a Magyar Turizmus Rt által pályázatainkra adományozott támogatásáért. Amik lehetővé teszik, hogy a kicsiny Zsámbék költségvetésére ne rójon nehéz terhet mindaz, ami sokunk örömére itt létrejön.
