„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom” – közölte Pierre Anthon. „Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezután Pierre elhagyta az iskolát, és felült egy szilvafára. Pierre szerint minden csak azért kezdődik el, hogy egyszer véget érjen; határozottan kiabálja a fa tetejéről, hogy az élet egy nagy színjáték, és csak arra megy ki az egész, hogy úgy csináljunk „mintha”; úgy véli, hogy az életben nem létezik olyan dolog, ami igazán számít. Pierre osztálytársai megijedtek. Nem akarták elfogadni az életet olyannak, amilyennek Pierre lefestette. Hinni akartak abban, hogy viszik valamire, hogy lesz belőlük valaki, hogy rengeteg mindennek van értelme, és igenis vannak dolgok, amelyek számítanak, amelyek fontosak. Ezért mindennél fontosabb lesz számukra, hogy ezt bebizonyítsák Pierre-nek. Gyűjtésbe kezdenek, a „fontos dolgok” gyűjtésébe. A tárgyakat egy régi pajtába hordják. A játékszabály: csak olyan dolog kerülhet a halomra, ami igazán fontos. A „játék” azonban egy pont után már túlságosan nagy áldozatokat követel...

Madák Zsuzsanna

Programunkkal „házhoz”, azaz osztálytermekbe megyünk. A színházi előadást interaktív játékokkal szakítjuk meg, hogy az osztályközösséggel közösen keressünk válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a történet szereplői körüljárnak. A programot kifejezetten egy osztály vagy egy iskolai kisközösség számára ajánljuk. A játékidő 155 perc (egy szünettel).

Janne Teller dán írónő 1964-ben született Koppenhágában. Legismertebb műve, a Semmi 2000-ben jelent meg. A világhírű ifjúsági regény hátborzongatóan fantasztikus. Talán e kettősséget jól példázza, hogy Dániában előbb botránykönyvnek minősítették és betiltották, majd a megjelenést követő évben elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, és kötelező olvasmánnyá nyilvánították.