„Arról írok, hogy ilyenek vagyunk mi, magyarok. Van úgy, hogy alábecsüljük magunkat, és akkor elfog egy kisebbrendűségi érzés, van úgy, hogy túlbecsüljük magunkat, és akkor azt álmodjuk, hogy mindent jobban tudunk mindenki másnál...egyetlenegy van nekünk : a tehetségeink. Na már most, hogy ezekkel a tehetségekkel mit kezdjünk, hogy ezekkel jól gazdálkodunk-e , vagy elpocsékoljuk-e, erről szól ez a darab. Pontosabban és konkrétan, hogy az lesz-e minálunk pilóta, aki pilótának való, és fölveszik-e a rádióhoz azt, akit az isten is rádióriporternek teremtett. Erről szól a Kulcskeresők." /Örkény István/

Örkény azt írja, álmodó nép vagyunk. Kulcskeresői sem a saját sem a helyzetük kulcsát nem találják. Végtelen humorral , szeretettel, megértően kezeli hősei álmodozását és önbecsapását, ami egyben nemzeti sajátosságunk. A kudarcainkat feledve vígan kapaszkodunk abba, aki jobb jövőt ígér nekünk és bukásunkat győzelemmé változtatja át. (Kéri Kitty rendező)