„Úgy érezte, zuhan. Előre zuhan, ha úgy tetszik, horizontálisan, és a szagok, a mindenkori nevetések és csókok, napok sőt évszakok úgy hasítanak át a koponyáján, az arca pólusain, mint egy kék masnis kislány játékszitáján az értelmetlen meleg homok. Egyetlen pillanat alatt mindent elveszített…“ 

Az Abszint egyfelvonásos zenés etűdsor, modern misztériumjáték sanzonokkal, amely egy szakítástörténetből nőtte ki magát. A földi léten túljutott hőse – a Férfi – egy toronyház legfelső emeletéről készült levetni magát. Az indulás lendületére azonban tétova zuhanás következik: a toronyház bizonyos emeletpárkányaiba belecsimpaszkodik az emlékezet, s a kivilágított ablakokon át a zuhanó kontaktust teremt a bennlévőkkel, a benti önmagával: e közjáték-stációk érintésével pereg le a háztetőről az élete.