A Dogville című színházi előadás létrehozóit leginkább az izoláció specifikus lélektana érdekli, azé az állapoté, amely tartós és mély nyomokat hagy az elszigetelt közösségben élő egyének tudatában.

Vajon Dogville lakóivá lettünk-e mi is a normális élettől való több évtizedes elszigeteltséget, a háborúkat, a szankciókat és a tévelygéseket követően? Segítségre szorulunk-e, vagy kell-e tartani tőlünk? Képesek leszünk-e valaha is újra a normális világ részévé válni? Létezik-e egyáltalán az úgynevezett „nagyvilág”, vagy hozzánk hasonlóan az is egy nagy, globális Dogville-lé változott?

Hol találkozik az empátia, a megértés, az erkölcs és az ösztönös önvédelem? A társadalmi viselkedés és az individuálpszichológia közös metszetébe sorolható állapotok bemutatását jellegében követi az előadásmód is, amely felhasználja a hangverseny, a színházi előadás és a film műfaji elemeit.

A Dogville színpadi mű, amely ugyanannyira színházi előadás, mint amennyire koncert: a színpadon három zenészt és három színészt (két nőt és egy férfit) láthatunk, a történet pedig a színjáték és a koncertmuzsika által, valamint a filmmel – illetőleg a széles vásznon látható, a díszletet meghatározó jelenetekkel – megteremtett interakcióban bontakozik ki.

Lars von Trier azonos című filmjének színpadi adaptációja Grace történetét mutatja be, aki az őt üldöző gengszterek elől egy látszólag idilli kisvárosban, Dogville-ban talál menedéket. Azonban lassan felszínre jut az ottlakók frusztrációja, kicsinyessége és erőszakossága, és Grace lassan az idealizált közösség áldozatává válik, azoké az embereké, akiken segített és akiknek az emberiességében és jóságában hitt.



Kokan Mladenović (1970, Niš) tanulmányait a belgrádi Színművészeti Egyetem színházi és rádió rendező szakán végezte, Miroslav Belović és Nikola Jevtić osztályában. 1993-ban, az egyetem elvégzése után Belgrádban telepedett le. Évekig az Atelje 212 Színház igazgatója, de az utóbbi években már mint szabadúszó rendező dolgozik. Előadásai Kelet- és Közép-Európa szinte összes színházi fesztiváljának fődíját elnyerték. Rendezései szinte kizárólagosan a ma kérdéseit és politikai, társadalmi és kulturális problémáit veszik górcső alá, sokszor egy-egy jól ismert klasszikus újragondolásával.

Marko Grubic több mint 50 színházi előadás, és nagy volumenű esemény és számos  dokumentumfilm és játékfilm zeneszerzője. Megkapta a Sterija-díjat a legjobb színházi előadást zenéjéért 2013-ban. Zeneszerző, basszusgitáros és egy csoport VROOOM vezetője. általauk 5 album készült. Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában és Franciaországban tartottak több száz koncertet és Európában és számos díjat kapott.