háttér: 2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. Ez az ember inspirálja előadásunkat, de semmit nem használunk fel az ő valós történetéből. Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája.

történet: A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott, vallásos anya, egy öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, nem szabad hinni senkiben és semmiben. A főhős felőrlődik.

„Egyre kevésbé látom a szolidaritás nyomait. Egyre több a szabály, a parancs és a büntetés. Az emberek, mint a gépek igyekeznek megfelelni valamiféle felsőbb akaratnak. Akik szóvá teszik a disznóságot, magukra maradnak. A HSBC svájci bank adóelkerüléssel biztosít menedéket a diktátorok pénzének. A német kancellár igazából a német nagyvállalatok befektetéseit félti, s ezért nyíltan nem konfrontálódik Oroszországgal. Vége a nyugati demokráciák demokratikus hitelének, egyetlen szempont számít: a pénz. A meggyőződéses demokraták lúzerek az egész világon. Aki békés megoldásokban gondolkodik, az elszigetelődik, és nevetség tárgyává válik.” Schilling Árpád

Schilling Árpád (1974) rendező, a Krétakör alapítója és művészeti vezetője. A budapesti Színház-, és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakon folytatott tanulmányaival párhuzamosan felépíti saját társulatát, a Krétakört Színházat, amely a 2000-es évek elejére az egyik legsikeresebb magyar színházi alkotóműhellyé vált. 2008-tól újjászervezve alkotói csapatát, átlépve a repertoárrendszerből a projektalapú működésbe, elhagyva a Krétakör Színház elnevezésből a „színház” utótagot nagyszabású művészeti kísérletbe kezd, amelynek fókuszában a pedagógia, a társadalmi elköteleződés, a közösségfejlesztés és a tehetséggondozás áll. A magyarországi színházi nevelés terjesztésében és szakmai megújításában jelentős szerepet vállal. 2008-tól számos magyar és külföldi produkcióban dolgozik művészeti vezetőként – többek között Párizsban, Prágában, Münchenben – projektjeit iskolákban, kis-, és távoli, nehézségekkel küzdő közösségekben mutatja be. Az álata rendezett előadások rendszeresen meghívást kapnak a legjelentősebb nemzetközi színházi fesztiválok hivatalos programjába.