Ha azt hallod,  hogy totalitás, totális, akkor mi az, ami elsőre eszedbe jut?

Most a próbafolyamat kapcsán sok minden. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse például. Érdemes lenne mindenkinek újra-olvasnia, mert ez egy totális vers. Épp most olvasom Pacepa tábornok visszaemlékezéseit, aki Ceausescu titkosszolgálatát vezette, majd kiment Amerikába. Éppen egy olyan résznél tartok, ahol egy tivornyájuk alkalmával egyre jobban “hergelik” bele magukat a lerészegedésbe, majd sírva imádkoznak Ceausescuhoz és Elenához.

Az imádkozásról jut eszembe: szerinted mi vezethet odáig egy embert, hogy elemi “igénye”, “vágya” legyen arra, hogy egy potentáttól, diktátortól vezettetve legyen?

Ez egyfajta szülő-gyermek viszony. A “szülők” olyan környezetet hoztak létre, ahol a gyerekeknek nincs, és nem is lehet nagyon más lehetősége. Mi is valami hasonlóban vagyunk. A tüntetés hisztivé válik, és nem egy párbeszédet generáló véleménynyilvánítássá. Az már egy másik kérdés, hogy a szülő miért vonzódik egy ilyen állapothoz, miért nem nevel életképes felnőttet. Benne maradunk egy kontrollált küldetéstudatban, ahol mindent az állam akar megoldani. 

Tényleg, hogyan akadtál erre az anyagra?

Molnár Guszti, a Terminál Workhouse vezetője adta a kezembe Bănulescu Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk című regényét. Ez a szöveg olyan, mint egy tabló, egyetlen hatalmas patchwork, csupa téblábolás. Mintha az író feltette volna magának negyvenévesen a kérdést: mit csinált huszonhárom évesen a Ceausescu-időszak alatt, ’87-ben? …és lehet, hogy csak azt tudja válaszolni magának, hogy volt egy pusztító kapcsolatom, melyben érzelmileg kinyírtuk egymást…

A teljes interjú a pótszékfoglaló.hu oldalon olvasható »»