Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, mint a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru történetével ismerkedünk.

Grecsó Krisztián 2014-es nagysikerű regényének főhőse leltárt készít. Miközben fölidézi korábbi kapcsolatait, önmaga régi verzióit, önvizsgálatot tart, megrajzolja saját önarcképét. Grecsó nem azt írja meg, ami Daruval történt, hanem azt, ahogy Daru visszaemlékszik arra, ami és ahogyan történt. Az emlékezés pedig nem csak keserédes nosztalgiázás, hanem a homályos múlt és vágyott jövő bizonytalan kimenetelű küzdelme. Daru kapcsolatai nevelődési, átalakulási szituációkat idéznek elő, miközben feltárul lelkivilága, belső konfliktusai. Amikor pedig kész a leltár, lehet továbblépni. Vagy mégsem? Sokszor igaz a mondat: „Az akartam lenni, ami csak akkor vagyok, amikor majd az akarok lenni, ami akkor voltam.”

„Daru megy, és látja magát, ahogy elhízik, aztán újra lefogy, hogy elköltözik innen, aztán vissza, aztán megint el, látja a lehetséges jövőt. És egészen biztos benne, hogy így lesz. Megy maga után, elöl megy Daru, utána ő, és ha tudná, sem akarná utolérni, de mivel ilyen kiszámítottan telik majd minden, nem is akarja. Sokkal többet tud magáról, mint amennyit tudni érdemes, vagy mint amennyit el lehet viselni.”