Három férfi él együtt egy régi dublini házban. Az ötvenes, szebb napokat is látott Tommy a válása után visszaköltözött nagybátyja, Maurice házába. Gyakran megosztja kis szobáját barátjával, a kicsit lassú és túlérzékeny Doc-kal. A sok horzsolt, szeretetvágyó férfi között menedéket talál Aimee, egy nem kevésbé horzsolt és szeretetvágyó lány, aki akaratlanul is felrobbantja e kompromisszumos, napról napra működtetett, de mégiscsak megszokott együttélést.

Ezen az éjszakán a szobában évek óta felhalmozódott káoszra rákerül a lelkek, indulatok, elrontott életek, vágyak, remények káosza. De ez a magába szippantó éjszaka maga az élet, „mert minél gyorsabban utazol, annál lassabban telik az idő”. Odakint van egy másik éjszaka: csillagos ég, magány és látszólagos mozdulatlanság, ami mögött ez a sok ember a bolygójával együtt egy fekete lyuk körül kering körbe és körbe és körbe és körbe és körbe.

Conor McPherson ünnepelt ír dráma- és forgatókönyvíró, darabjai számos díjat nyertek, az Eleven éjszaka 2013-ban elnyerte a New York-i színikritikusok díját a Legjobb Dráma kategóriában, műveit Londontól a Broadwayig számos színház tartja műsoron. A gát című darabját Magyarországon is nagy sikerrel játszották. Műveit áthatja a gyöngéd líra és a kaján, fekete humor; pontos látlelet a partvonalon rekedtekről, a kapcsolódás utáni sóvárgásról, a mindenféle értelemben vett kiszolgáltatottságról, amit ugyanakkor áthat a mindennapok költészete, a szüntelen, suta próbálkozás egy jobb életre ‒ a megváltás, de legalábbis a megbékélés lehetősége.