Ujfalusi Éva festőművész kiállítása
Mostani képeimnél a színek ereje és a festőiség, amire nagyobb hangsúly kerül, valamint az eltávolodás a realisztikusabb ábrázolástól, a valóságos és a lehetetlen, a határon való tartózkodás érdekel.
Július 23. 14 óra Műemlék Rakétabázis
Ujfalusi Éva festőművész kiállítása
„Pár éve végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Eleinte önarcképpel foglalkoztam, ahol az expresszivitás, az érzelmi töltet volt a meghatározó a képeken. Majd az önarcképekből jött a tükör motívuma mely, azóta is vissza-visszatér a képeimen. Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam, hogy a tükör sík felülete ellenére egy új teret képes megnyitni, párhuzamban a festménnyel. Ez az oka, hogy ennyire érdekel, azóta is: a belső és a külső, a tükör és a tükröződés, az álom és a valóság; és az alkotás folyamata, mely valamit kiemel a fényre, láthatóvá tesz.
Eleinte inkább a szűk kivágat, a részletek és annak finomságai, az ecsetkezelés könnyedsége, ami érdekelt, majd a súlypont láthatatlanul az ábrázolt témára tevődött át.
Mostani képeimnél a színek ereje és a festőiség, amire nagyobb hangsúly kerül, valamint az eltávolodás a realisztikusabb ábrázolástól, a valóságos és a lehetetlen, a határon való tartózkodás érdekel. Egy folyamat részének érzem, ahol most tartok, és ezért van, hogy a festészet egyre izgalmasabb a számomra.”
Ujfalusi Éva festőművész kiállítása
„Pár éve végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Eleinte önarcképpel foglalkoztam, ahol az expresszivitás, az érzelmi töltet volt a meghatározó a képeken. Majd az önarcképekből jött a tükör motívuma mely, azóta is vissza-visszatér a képeimen. Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam, hogy a tükör sík felülete ellenére egy új teret képes megnyitni, párhuzamban a festménnyel. Ez az oka, hogy ennyire érdekel, azóta is: a belső és a külső, a tükör és a tükröződés, az álom és a valóság; és az alkotás folyamata, mely valamit kiemel a fényre, láthatóvá tesz.
Eleinte inkább a szűk kivágat, a részletek és annak finomságai, az ecsetkezelés könnyedsége, ami érdekelt, majd a súlypont láthatatlanul az ábrázolt témára tevődött át.
Mostani képeimnél a színek ereje és a festőiség, amire nagyobb hangsúly kerül, valamint az eltávolodás a realisztikusabb ábrázolástól, a valóságos és a lehetetlen, a határon való tartózkodás érdekel. Egy folyamat részének érzem, ahol most tartok, és ezért van, hogy a festészet egyre izgalmasabb a számomra.”