Dühöngés a Bázison
Artner Sisso- Hogyan állt össze a Dühöngő című előadás?
Az előadás ötlete Marofka Mátyásé volt, aki több mint egy éve keresett meg a Dühöngő tervével. Szeretett volna Beczásy Áronnal dolgozni, aki végül összeválogatta az alkalmi társulatot. Krajcsi Nikolett lett Alison, így három frissen végzett egyetemista dolgozott együtt a majd' egy évig tartó próbafolyamat során. Ezért lett ez az előadás három színházi egyetem közös előadása, ami a zsámbéki bemutató után turnéra indul és mindhárom oktatási intézménybe elvisszük.
- Miért a Bázis lett a műhely és a bemutató helye?
Ez az első olyan tehetséggondozó program, ami mögött ott áll a három egyetem, és a frissen végzettek együtt dolgozhatnak. A Zsámbéki Színházi Bázis sok hasonló kezdeményezésnek volt a bölcsője - nem egy társulat, formáció, színházi előadás-sorozat kezdődött itt a bázison. Szerintem az egész előadás koncepciója és mögötte lévő, a tehetséggondozásra fókuszáló összefogás nagyon illik Zsámbék szellemiségéhez.
- Dolgoztál-e korábban is a Bázissal? Milyennek találtad most a körülményeket? A Tényleg szeretsz című előadással dolgoztunk a Bázison pár éve, de nézőként jöttem rendszeresen. Nagyon izgalmas és inspiráló környezet, és kicsit elzárva a világtól könnyebb koncentrálni, elmélyülten dolgozni. A bázison dolgozók igazi csapattagok lettek, a sok segítő kéz a produkciók mögött láthatatlan marad a nézőknek, de nekünk elengedhetetlen.
- Miért aktuális szerinted Osborne műve?
Erre bizonyára minden nézőnek meglesz a saját válasza, miután megnézte az előadást. Számomra azért különleges ez a mostani adaptáció, mert ritkán kísérleteznek azzal, hogy tényleg huszonévesek játsszák az egyébként huszonévesre írt szerepeket. Amellett, hogy fiatal, pályájukat most kezdő színészeknek adunk lehetőséget a bemutatkozásra, nagy terhet is rakunk a vállukra ezekkel az összetett karakterekkel. A próbákat nézve nagyon izgalmas, hogy mi és hogyan csapódik le ebből bennük.
- Milyen módszerrel dolgozik a rendező? Hogyan alakult a szereposztás?
Az előadást tavaly nyáron kezdtük el próbálni, egy több hetes workshoppal. Utána, mivel mindenki másik városban élt, tanult, két-három havonta tartottunk egyhetes intenzív próbaidőszakokat. A diplomaosztók után pedig gőzerővel kezdett dolgozni a csapat. Így, hogy majd' egy éve készülünk, van olyan, aki egészen megváltozott, felnőtt, megkomolyodott, ezért a szerepek is ezzel a folyamattal együtt értek, formálódtak. Beczásy Áron, Marosvásárhelyen végzett rendező az "együttélős", elmélyült munkában hisz, és erre remek lehetőség adódott itt a Zsámbéki Bázison.
- Milyennek látnád szívesen jövőre, tíz év múlva a Bázist?
Boldog lennék, ha sok ilyen kísérleti műhelymunkának adna otthont a Bázis. Szerintem nagyon alkalmas hely arra, hogy kezdő színházi műhelyek itt telepedjenek meg, és fejlődjenek. Örömmel látnám, ha a Bázis működése kiszélesedhetne, és nem csak nyáron pezsegne itt az élet, hanem ahogy az időjárás engedi, akár tavasszal és ősszel is. Remek helyszín workshopokra, továbbképzésekre, színházi próbafolyamatokhoz - ide mindig szívesen jön az ember.