Rendező a műről:

Terveink szerint az előadás elején megöljük a közönséget, hogy aztán a továbbiakat már halottként láthassák. Persze félelemre semmi ok, hiszen a
darabbéli figurák nagy része is jobblétre szenderül már jóval a kezdősorok
előtt. Aki meg nem – például a főhős – az is pillanatok alatt erre a sorsa jut.
Csak hárman ússzák meg – egyelőre – Kármen, a gyilkos, Író, az író (bár
őt is majdnem agyonveri a címszereplő) és Bucika, a falusi kurva.
De csitt, a sztoriról ennyit, a többiről majd helyben.
Ezúttal egy immáron hat éve elkezdett – általam „létértelmezős”- nek aposztrofált sorozat hatodik darabját tárjuk a mélyen tisztelt nagyérdemű elé.
Ezek mindegyike az emberi egzisztum egy-egy lényeges szegmensét vizsgálva
próbált rákérdezni a létezésre, illetve próbálta azt egyáltalán egy önmagában
való kérdésként felfogni, szinte kizárólag csak a nem-anyagi aspektusra koncentrálva.
2001-ben Garaczi „Csodálatos Vadállatok”-ja a prenatális lelki dimenziókat cincálta hímnős nagypapákon, nőnemű apukákon, és hímnemű anyukákon keresztül,
2002-ben Toepler öncímű darabjában a szertelen ifjúkor füves kalandját láthattuk az ezotérivel,
2003-ban Filó Vera „ Szobalány”-a Londonban hozta a szerelmet,
2005-ben a lengyel Bizio: „Beszélgessünk életről és halálról”-ja a hanyatlást,
betegséget, és agóniát
2006-ban pedig itt van Önöknek Cserna-Szabó Vendelje. Övé a Halál.

Ám a sorozatot nem tervezzük befejezni.”This -még csak- a beginning of a
beautiful friendship”- ahogy a Vendel szerzőjének üzenetrögzítőjén lehet hallani.
Arccal a további dimenziók felé!

Jámbor József

Író a műről:

1974-ben születtem Szentesen, író vagyok. Ami az én estemben azt jelenti, hogy novellákat próbálok létrehozni több-kevesebb sikerrel már lassan tíz éve. Négy évvel ezelőtt ezt írtam második könyvem hátuljára: \"Huszonhét éves szentesi emigráns vagyok. Mellesleg az egyik leghíresebb szentesi író. Ez van. Az egyik híres és gazdag kollégám, Stephen King egyszer azt nyilatkozta, ő a McDonald\'s irodalmi változata. Akkor én meg az Utasellátó irodalmi változata vagyok. És ez egyáltalán nem tréfa. Mind utasok vagyunk, s földi utunk alatt másra se vágyunk, mint hogy valaki (mint egy nyílt sebet) ellásson bennünket. Mindenki megkapja, amit érdemel. Megdöglik a végén. Legalább közben legyen ellátva rendesen, némi hideg sör, csípős halászlé, pipadohány, jó szó, pipacsveres pincérlányok. Na és pár történet, hogy amíg a resti mellékhelyiségében trónol, addig se unatkozzék. Amikor elindul a vonat, a szíve úgyis megszakad.\" Azt hiszem, ez a pár mondat még mindig érvényes, leszámítva azt, hogy ma már 31 éves szentesi emigráns vagyok. A Vendel tragédiája című színdarab az első, és eleddig egyetlen drámai kísérletem. Egy hűségproblémákkal küzdő, ufószakértő szabafestőmázolóról szól, akit b. neje belefolyt a fürdővízbe. De ezzel sajnos nem ér véget kálváriája, sőt, a neheze még csak ezután következik. A halál ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy az innen látszik, Vendelnek saját magának kell dönteni a sorsáról. Szívesen lemondana a szabad akaratról, életében sem használta, most meg, hogy elhalálozott, nem érzi magát felkészülve semmiféle döntéshelyzetre. De dönteni muszáj. Nem lehet megúszni. Szóval Vendel szíve megszakad, és elindul vele a vonat. A fürdőkád után a kocsma, a temető, majd a londoni Hampton Court kastély következik. Mert ilyen ez a vonat. Mindeközben Vendel az élet és a halál nagy kérdéseiről diskurál az Íróval, aki létrehozta őt, Bucival a gigantikus mellű pultosnővel, rajossal, a Forma-1 rajongó karosszéria lakatossal, akivel szomszédok lesznek a temetőben, és az étícsigafejű farkassal, aki egy idegen dimenzióból érkezett. Szóval zajlik ezerrel a halál. Van itt minden, amire a kedves közönség éhes szíve vágyik: szerelem, gyilkosság, szex, kaland, ufók, talán csak az autósüldözést felejtettem ki a népszerű motívumok közül. Ja, és katarzis is van a darabban. Mert katarzisnak lennie kell.
Cserna-Szabó András

A Zsámbéki Színházi Bázis sorozata a fiatal kortárs drámák bemutatására idén ezzel az előadással folytatódik