A Robert Cohen amerikai színházi szakember tartalom nélküli párbeszédein alapuló előadás során minden jelenet körülményeit a Sors és a Közönség fogják eldönteni, így „előadásunkban a bukás lehetősége hatványozottan benne van.”

„Nem a sorsról van szó.

Amit mi szerencsének nevezünk, nem létezik, mert minden attól függ, miként tekintjük.

Ez a lényeg.

A nézőpont.

Ahogyan értelmezem azt, amiben éppen vagyok.

Ami csak az enyém.

Az enyém?

Melyik nézőpont?

Nyújtsuk ki magunk elé egyik kezünk, és emeljük fel a hüvelykujjunk.

Hunyjuk be a jobb szemünk, és mérjük a felemelt hüvelykujjat egy távoli tárgyhoz.

A hüvelykujj a tárgy bal oldalán van.

Most hunyjuk be a bal szemünk.

A hüvelyk most ugyanannak a tárgynak a jobb oldalára került.

Anélkül, hogy bármi változott volna.

Ugyanaz a jelenség, ugyanannak az embernek a személyes észlelése – és mégis mindig más.

Erről van szó.

Az előadásról, amit magamban rakok össze.

Az én előadásomról.”