Az előadás az I. világháború kitörésének centenáriumára készült.

A felvonásnyi történelmi haláltáncban az alkotók felvillantják a kor jellegzetes alakjait: a császárt, a magyar bakát, az özvegyet, az árvát, a tele orfeumokat és megidézik a háborús lelkesedés tébolyát. Fedák Sári és Jászai Mari naplóján keresztül megjelenik a háború vérgőzében is felelősséggel gondolkozó és cselekvő művész. Az alkotók célja nem a puszta történelmi tények színpadra állítása, hanem a kor alakjainak, hangulatainak, ellentmondásainak az esszenciája, mélységeinek bemutatása.

A harmadéves színművész szakos hallgatók gondolatai a produkcióról:

„Az előadás több szempontból is nagyon fontos nekünk. Az első felvonás, amely arra hivatott, hogy ellenpontozza Molnár Ferenc könnyes-szép mirákulumát, nem írott darabból készült, hanem hatalmas mennyiségű adat összegyűjtése és feldolgozása után. Mindannyian megpróbáltunk hozzátenni az anyaghoz, és a gyűjtés során majd’ mindenki talált a családban olyan felmenőt, aki szolgált a Nagy Háborúban – és közben kérdések sora merült fel bennünk. Mi vitte rá az egyszerű embereket, polgárokat és földműveseket egyaránt, hogy jókedvvel és őszinte gyűlölettel harcoljanak ismeretlenek ellen, akik nem ártottak nekik? A propaganda? Az ember zsigeri győzni vágyása? És kinek jó, ha ezek az emberek mind elpusztulnak? Megér ennyit egy nyertes háború?”