1790-ben páran összegyűlnek egy pesti könyvkereskedésben, hogy bemutassák a Hamletet. Ott van Kazinczy Ferenc, a fordító, Kelemen László, a szervező, Rehákné Moór Anna, a primadonna és Sehy Ferenc, az ügynök. A Shakespeare-darabból végül nem lesz semmi, de megalakul a Magyar Játszó Színi Társaság, és kezdetét veszi hat évnyi küzdelem a nyerészkedő bérlőkkel, kulturkampfos politikusokkal, és a drámaírók jambusaival. Mindez a színészek zsoldjáért, a tapsért, fel s lelépve a szűkebb glóbus, Pest és Buda színpadain. Vigyázat, színháztörténetet játszunk!

„Lenni? nem lenni? ez tehát a kérdés. Annak-é nemesebb lelke, aki a megmérgesedett csillagzatok csapkodásait békével eltüri, vagy annak, aki az inség seregei ellen felfegyverkezik s ellenkezve ér véget? - Meghalni – elalunni - semmivel sem több; s ezzel az elalvással lelkünk gyötrelminek s az élet megszámíthatatlan nyomorúságinak határt vetni. Oly vég ez, melyet buzgóan kelle óhajtanunk. - Meghalni, - elalunni, - - elalunni? - talán álmodni is! - Ez ám a göcs!” (Részlet Kazinczy Hamlet-fordításából)

Legyen szabadság, egyenlőség, színház!