A XI. századi Skóciában játszódó történet kezdetén az erdőben boszorkányok jósolnak a két győztes hadvezérnek: Macbethnek azt mondják, hogy előbb Cawdor ura, majd Skócia királya lesz, Banquónak pedig, hogy utódai ülnek majd a trónon. Az első jóslat hamar valóra válik, hiszen küldöttek érkeznek és Cawdor uraként köszöntik a hadvezért. Duncan, a skót király Macbeth birtokán száll meg, aki már a gyilkosság tervét készíti elő, hogy siettetve a boszorkák jóslatát, minél előbb elfoglalhassa a trónt. Feleségét, Lady Macbethet is beavatja a tervekbe. Macbeth az utolsó pillanatban meghátrálna a szörnyű terv elől, de felesége meggyőzi, hogy már nincs visszaút. Macbeth – hatalmát féltve – lépten-nyomon vérfürdőt rendez. Bizonytalanságában és félelmében újból meglátogatja a boszorkányokat. Ezúttal a jóslat így szól: akit anya szült, nem ölheti meg őt; és hogy uralma addig tart, amíg a birnami erdő meg nem indul...

Giuseppe Verdi (1813–1901) tizedik operájának szövegkönyvét Francesco Maria Piave és Andrea Maffei írta Shakespeare azonos című drámája alapján. Az 1847-es firenzei bemutató után a szerző egyik legnépszerűbb műveként meghódította egész Itáliát. Az 1865-ös párizsi átdolgozás az ottani operai szokások szerint balettzenével bővült, és a szerző más változásokat is bevezetett az eredeti partitúrába. Az eredeti verzióban például Macbeth a színen hal meg, a másodikban viszont haláláról – akárcsak a ladyéről – utólag értesülünk. Ez a későbbi változat nem aratott sikert, de vele együtt az eredeti is évtizedekre eltűnt az operaszínpadokról.

Különös módon a darab XX. század eleji újrafelfedezésekor az átdolgozott változat – franciából olaszra visszafordított szöveggel – vált a repertoár népszerű darabjává. Színházunk visszanyúl az 1847-es verzióhoz, amelyet Magyarországon eddig csak 1848-ban adtak elő.