Egy mosolyok nélküli, játékok nélküli, mesék nélküli világ: a mi világunk. Amelyben a rend és a villanyszámlák az elsődleges problémák. Amelyben sürgősen és komolyan túlélünk, és végül azt mondjuk, hogy éltünk, mert ezt mondják. Ezt kell mondaniuk. Ha nem, akkor mit tettünk? Mit tettünk valójában?

A Három Narancs Szerelme nem tudatos szerelem. Arról szól, hogy elveszítjük az észt, visszatérünk a tudatalatti abszurditásába, ami nem tűnik mesterkéltnek. Néha minél mélyebbre merülünk egy álomban, annál inkább értelmet nyer minden. Az álmunkban, abban, amelyikről a komolyság meggyőzött minket, el kell felejtenünk.

A három narancs szerelme megrántja az ingujjunkat, hogy emlékeztessen minket arra az őrült és tiszta szerelemre. Egy olyan élet iránti szeretetre, amely előtt már nem tűnődünk azon, hogy rossz-e, hogy ostobaságot csinálunk-e, hogy túl jónak és túl könnyűnek tűnik-e ahhoz, hogy a helyes választás legyen.

Codruta Cadar