Szirmai Albert (Bp. 1880. - New York 1967.), a Zeneakadémián annak a Koessler Jánosnak a tanítványa volt, akit Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kálmán Imre, Weiner Leó, Jacobi Viktor és még jó néhány nagyon jelentős zenész vallott mesterének. Koessler tanár úr egész munkásságát, tehát zeneszerzői, pedagógusi, karnagyi és orgonista művészetét Brahmsszal való kapcsolata, a brahmsi szellemi örökség hatott át. Ez alul tanítványai sem vonhatták ki magukat, így az ifjú zeneszerző, Szirmai Albert sem.

Szirmai Albert már fiatalon erős érdeklődést mutatott a színpad és a pódium iránt. A magyar zenés kabaré, a magyar sanzon és nem utolsó sorban az operett és a daljáték területén alkotott örökbecsű műveket. A tizenhárom nagyoperettjéből A sárga dominó (1907.), a Táncos huszárok (1909.), a Mozikirály (1913.), a Gróf Rinaldó (1918.), a Mézeskalács (1923.), Alexandra (1928.) és természetesen a Mágnás Miska (1916.) a műfaj legértékesebb alkotásai közé tartoznak.

A Mágnás Miska szövegét Bakonyi Károly (1873-1926) nagyváradi születésű szerző írta, színművek, drámák hosszú sorának alkotója. Önálló színpadi munkái közül az operett és a daljáték irodalomban hagyott maradandó nyomot, ilyen a János vitéz, a Rákóczi (Kacsóh Pongrác zenéjével), a Tatárjárás, a Kis király (Kálmán Imre zenéjével). A Mágnás Miska verseit Gábor Andor (1884-1953) írta. Az operett ősbemutatója Budapesten, a Király Színházban volt 1916. február 12-én, Latabár Árpáddal, Gerő Idával, Lábass Jucival, Rátkai Mártonnal, Inke Rezsővel (aki tizenöt év múlva Szatmárnémetiben lesz színigazgató). A darab, talán legjobban megírt szerepét, Marcsát, Fedák Sári játszotta. Olyan operett ez, ahol a címszereplő táncoskomikus is, olyan táncoskomikus, aki nem agyalágyult tökfilkó, mint nagyon sok operettben, hanem kedves, vidám, földön járó figura. „Rátkai valósággal lubickolt a szerepben (…) Frenetikus alakítását persze igen segítette, hogy Marcsa szerepében olyan partnert kapott, mint Fedák Sári. Ez a siker sokáig felülmúlhatatlan!” lelkesedik a korabeli kritikus. Februárban volt az ősbemutató és augusztusban már elkészült az operett filmváltozata Korda Sándor rendezésében.

Jó két hónap telik el a fővárosi ősbemutató után és Kiss Árpád szatmárnémeti színigazgató társulata már be is mutatja az 1915/16-os színi évad utolsó hetében, 1916. április 23-án, vasárnap, Szirmai Albert Mágnás Miska című operett-újdonságát. A szellemes könnyed zene, a sablonoktól el-eltérő szövegkönyv és a pompás szereposztás a siker záloga. Marcsát Horváth Nusi, Baracsot Galgóczy Lajos, Miskát Sziklay Jenő, Rollát Kovács Vióra, játszotta és fellépett még a kitűnő Gulyás Menyhért és Nyáray Rezső. Szirmai Albert nem volt itt operettjének bemutatóján, lélekben már készült Berlinbe, ahol a Komische Operbe sorra kerülő bemutatón Der Puszta-Kavalier címmel játszották. A következő években Bécs, London, Milánó, New York színházai is nyitottak voltak Szirmai Albert operettjeire.

Az 1916/17-es évadban ugyancsak Kiss Árpád társulata játszott városunkban. Inkább prózai művek előadására próbált hangsúlyt fektetni az igazgató, de a Mágnás Miska, már egészen más szereposztásban, mint az előző évben, de színre került. Az 1917/18-as évadot a Mágnás Miskával nyitotta meg Kiss Árpád direktor. Nyolcszor ment a darab, ami abban az időben jelentős előadásszámot jelentett. Két alkalommal országos hírű színészek és filmszínészek vendégszerepeltek nálunk; Miskát Perényi Kálmán, másik alkalommal Marcsát Bársony Rózsi játszotta.

A következő évadból kimaradt a Mágnás Miska, de az 1919/20-as (Miska: Perényi Kálmán, Marcsa: Füredi Ilona, Rolla: Thurzó Margit), és az 1920/21-es (Marcsa: Thurzó Margit, Miska: Ekecs Ferenc, Rolla: Tarnay Teri) évadban Szabadkay József három-három alkalommal tűzte műsorra, majd az 1921/22-es évadban már négy alkalommal ment teltház előtt, ugyancsak Szabadkaynál. Nem lehetett levenni a műsorról 1922/23-ban sem, az egyik előadáson a kitűnő kolozsvári primadonna, Somogyi Stefi vendégfellépése nyomta meg a nézőszámot.

Az 1923/24-es évadban Gróf László társulata játszik városunkban. Bár az előző hét évadban műsoron volt a Mágnás Miska, Gróf László sem hagyhatta ki. A főbb szerepekben Miska: Gróf László, Baracs: Fratta Géza, Marcsa: Kürthy Böske, Rolla: Cseresznyés Erzsi.

Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét Deésy Jenő rendezésében gyermekekkel játszották az 1924/25-ös évadban. Ez már Kovács Imre igazgató társulatánál történt. A nagy és merész vállalkozás példátlan sikert hozott előadóknak, rendezőnek és egyáltalán a város színjátszásának. A Szamos című napilapban megjelent beszámoló nagy elismeréssel adózik a sok tehetséges gyermeknek, akik megtanulták és előadták a teljes operettet szövegestől, versestől, dalostól.

Szendrey Mihály direktor sem merte levenni a műsorról a Mágnás Miskát, két alkalommal telt meg a színház az 1925/26-os évadban. A következő évadban Földes Mihály társulat is elővette. Tíz éve megszakítás nélkül műsoron volt Szirmai operettje. Példátlan sikersorozat! Ehhez hasonlóval csak a János vitéz és a Csárdáskirálynő vetélkedett. Az 1928/29-es évadban dr. Ferenczi Gyula igazgató ismét műsorra tűzte, mégpedig az ősbemutató egyik főszereplője, Rátkai Márton vendégjátékával.

Szirmai Albert 1928-ban kitelepült New Yorkba. A zeneszerző Szirmai munkásságában végleges megtorpanást váltott ki az amerikai áttelepedés. Azzal kárpótolta magát, hogy olyan nagy zeneszerzőket segített elindítani a pályán, mint George Gershwin vagy Leonard Bernstei.

Szatmárnémetiben a következő évadok igazgatói Róna Gyula és Hevessy Miklós nem tűzték műsorra az operettet, aminek az oka a cenzúra akadékoskodása volt. Legközelebb Szabadkay József harcolta ki a Mágnás Miska műsorra tűzését az 1933/34-es évadban. Az egyik előadás Csóka József jutalomjátéka volt. Hatalmas siker! A következő évadban is a Szabadkay Józsefé volt a színház, aki most is elővette a Mágnás Miskát. 1939 decemberéig nem kerülhetett műsorra. Mihályi Károly társulata kapta meg az engedély három előadás megtartására.

Az 1940/41-es évadban már nem volt akadálya a Mágnás Miska előadásának. Inke Rezső (Inke László édesapja) igazgató is meghívta vendégszereplésre Rátkai Mártont, az ősbemutató hősét. Ismét magasra szökött a Mágnás Miska-láz. A következő igazgató Jakabffy Dezső az 1942/43-as évadban is több alaklommal vette elő az operettet. Az 1944/45-ös évadban, ugyancsak Jakabffy tűzte műsorra hat alkalommal, pedig folyamatosan támadják az igazgatót kívülről és belülről is, hogy silány polgári darabokat játszik.

„A Mágnás Miska iránt érdeklődik a sekélyes szórakozást igénylő közönség (…), szinte sajnáljuk a komoly munkát és sok jó ízlést, amit Jakabffy mester az operettre pazarolt. A fiatal karnagy Egressy Richárd nagyszerű zene tudássál irányította a zenekart” - írja Baló Béla a Szabad Élet című lapban. Eddig nemzeti jellege miatt támadták ki Szirmai operettjét a román hatalom idején. 1946-ban silánynak, az elit értelmiségihez méltatlannak, az osztályharcos szellemiségtől mentes polgári sekélyes darabnak nevezik. Jakabffy azonban színházi és nem politikai célok kiszolgálóját látja a színházban. Másfél évtized múlva Harag György a politika terrorjától félti joggal a színházat.

A politika árnyai

Az 1945/46-os évad a teljes balra át és a meghirdetett baloldali diktatúra első éve. Elsőnek Földesy Ilona színésznőt nyerték meg a kommunizmus ügyeinek szolgálatára. Ekkor jelent meg a Szabad Élet 1946. április 30. számában a művésznő új neve a színlapokon: Földesyből Földesi lett.

Földesi Ilona cikkének címe Változtatni kell a műsor-összeállítási rendszeren, hogy a színház a dolgozóké legyen. Érdemes idézni ebből a nem kevés politikai elszántsággal kieszelt harcos írásból, amely közben az operettnek, mint zenés műfajnak a létjogosságát is megkérdőjelezi: „Amikor egy esztendővel ez előtt ez a város még magához sem térhetett mély ájulásából, a felszabadító Vörös Hadsereg felrázott bennünket tompult bénultságunkból és kiadta a rendeletet: Színház kell! (....) Egy kis lelkes gárda gyűlt akkor egybe és minden erejével támogatta a városparancsnok kívánságát (…). Segítségére siettem én is a kis társulatnak. Egy új világ felépítésében véltem segíteni. A harc nehezen indult. A szervezkedés lassan ment… Amikor aztán a szakszervezet átvette a színházat boldog voltam, mert ez óriási lépés volt előre. Közben elkészült a színházépület és a színészek nagy ígéretekkel elfoglalták a színpadot. Sajnos nem váltották be az ígéretet. A színház csak részben lett azé a munkásé, aki felépítette. A színház vezetősége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert mégis csak neki kellett volna megkeresni az utat arra, hogy a kultúrából a múltban száműzött dolgozót becsalogassa a színházba.” A továbbiakban, az operettszínpadon nem sok babért arató Földesi, nevének leírása nélkül Jakabffy igazgató ellen fordul és kiközösítést sürget:

„Megalakult az üzemi bizottság, de félreismerte feladatát (…). Nem volt megfelelő műsorpolitika, sőt a műsor alatta maradt a fasiszta idők műsorának (…). Sok-sok kis giccses operettet játszottunk, amit ma már lelkiismeretlenség is annak a dolgozó rétegnek felkínálni, amely a pénzét nehezen keresi (…). Prózát aránylag keveset játszottunk, mert arra «úgy sem jön be a közönség»… A jövő évi terv tehát a színház átszervezése, a lehetőségekhez képest a műsorpolitika teljes megváltoztatása, hogy jövő május 1-re kevesebb váddal illethessük magunkat… legalább parányi mértékben méltók lehessünk nagy felszabadítónkhoz, akik már régen felismerték a színház jelentőségét… Ki kell sorainkból közösíteni azokat, akik tudatosan szabotálják e munkát!...” Ebben a hangnemben fente kését Földesi Ilona színésznő.

Szegény Jakabffy Dezső, aki egy évvel korábban még nagytekintélyű igazgató, most az ártatlanságát bizonyító eljárások hosszú sorát járta valamikori „vitézi” címe miatt. Földesi cikke vádbeszéd volt Jakabffy Dezső igazgató ellen is. Földesinek egyenlőre nem sikerült eredményt elérnie, mert Jakabffy hosszúra nyúlt vallatásain igazolódott a művész politikai feddhetetlensége. A színházi szakember Jakabffy pedig nélkülözhetetlen volt a színház működtetése szempontjából. Földesi Lulu pedig, osztályharcos lázában elfelejtette, hogy a nagy irodalmi értékeket nem azzal emeljük magasba, ha az operettet letámadjuk.

Földesi cikke csak a talajt készítette elő a következő színházpolitikai lépés megtételéhez. Ezúttal a nagyágyú, maga a vezérfelügyelő Méliusz József lépett a színre eltakarva mindazokat, akik szakmájuk szerint igazán elhivatottak arra, hogy a színház ügyeivel foglalkozzanak. „Méliusz József másfélnapos szatmári látogatása fontos határnap a szatmári magyar színészet életében” - udvarol a Szabad Élet című lap a nagyhatalmú hivatalnoknak. A színészeti vezérfelügyelő egy új színházi politika megalkotója és képviselőjeként tett látogatást a városban. A színügyi bizottsággal tartott gyűlésen „iránymutató beszédet mondott és az ülés után a szatmári magyar színház szakszervezetének gyűlésén fejtette ki azokat az elveket, amelyeknek a megvalósítására a jövő színháza támaszkodik.” A könnyebb zenés műfaj továbbra is műsoron maradhat, de a „műsor felét demokratikus, nevelő célzatú drámákkal és vígjátékokkal fogják kitölteni” - nyilatkozta a vezérfelügyelő. A Jakabffy Dezső színigazgatóval történt tárgyaláson Méliusz világossá tette, hogy csak az általa javasolt darabokat (itt felsorolja szerző és cím szerint a szovjet, magyar, román, klasszikus irodalomból használható darabokat) tűzheti műsorra a színház!

A látogatás valódi célja és eredménye a Szabad Élet olvasóinak adott nyilatkozatóból nem derül ki. Méliusz a szatmári magyar színjátszás valódi támogatójaként tünteti fel magát. Ebből idézünk: „A szatmári magyar színház helyzetét megvizsgálva felmerül a színház anyagi támogatásának kérdése. Ebben az ügyben Szmuk Páltól, a Kommunista Párt szatmári politikai osztályának felelősétől támogatva eljártam Nyisztor József és Glück Endre polgármestereknél, akik a színház helyzetét a Magyar Népi Szövetség beadványa alapján méltányolták és megsegítése érdekében komoly ígéreteket tettek.

Az ország színházi életében érvényesülő új demokratikus műsorpolitikának a szatmári magyar színházra vonatkozó alkalmazása Jakabffy Dezső igazgató részéről a legnagyobb megértésre talált és így most már elmondhatom, hogy úgy a kolozsvári, mint a marosvásárhelyi, nagyváradi és szatmári színház drámai műsora összehangolódott és a színházaink erejükhöz mérten vállalják és végzik a fejlődő népi demokrácia szolgálatát a színpadról is.

A közönségnek szüksége van szórakozásra is, így a szatmári színház a nemesebb fajsúlyú operettekkel és derűs vígjátékokkal is szórakoztatja majd a közönséget… Indokolt a szatmári színház kérése is, hogy államsegélyben részesüljön… Méltánytalannak tartom, hogy Szatmár színháza teljesen kimaradt az államsegélyből és biztosíthatom a színházat, hogy a MNSz parlamenti csoportja mindent megtesz, hogy a következő költségvetési évben a súlyos hiba meg ne ismétlődjön.” Az eredmény ismeretes: a vezérfelügyelőnek döntő szerepe volt abban, hogy 1948-ban megszüntették a szatmárnémeti magyar színjátszást. Jakabffy nagyszerű erőkből álló társulata Kolozsváron, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön kapott munkát.

A támadások és viták közepette Jakabffy kitartott közönsége mellett és az 1946/47-es évadban is műsoron maradt a Mágnás Miska, de az utolsó, 1947/48-as évadban már a leszűkített operett keretbe nem fért bele újabb előadás.

Az operett műfajról szó sem eshetett a kommunizmus idején. Évtizedeken keresztül tilos volt ezzel a „polgári csökevénnyel” foglalkozni, viszont jelen voltak az osztályharcos és antiklerikális darabok. Közel félévszázados operett csend után az 1992/93-as évadban Parászka Mikós igazgató idején műsorra került Eisemann Mihály Fekete Péter című operettje. A bemutató után az igazgató nem győzte fogadni a közönség hálás kézszorításait. Végre, 46 év tilalom után, színpadi jogot nyert ismét az operett is! Meg sem álltak 24 előadásig.

1997. december 31-én, szilveszteri ajándékképpen jelent meg 51 év után a Mágnás Miska Parászka Miklós rendezésében. Kimaradt egy fél évszázad, de csodálatos módon a közönség úgy fogadta Szirmai Albert operettjét, mintha a tegnap játszottál volna utoljára. Az idősebb korosztály 18 év után is szeretettel emlékezik a jobbnál jobb alakításokra Lőrincz Ágira, Fülöp Zoltánra, Czintos Józsefre, Méhes Katira, Fekete Júliára, Sebestyén Abára, András Gyulára, Barta Enikőre, Kulcsár Attilára, Gábor Lászlóra, Rappert Gáborra. Csak abban az évadban 25 alkalommal tűzte műsorra a színház, de a következőkben is elő kellett venni, így ért el 50 előadást, ami az utóbbi évtized legnagyobb előadásszáma.

Ezek után teljesen fölösleges feltenni azt a kérdést, hogy kell-e az operett, hogy él-e még az operett? A közönség és az idő megválaszolta és naponta megválaszolja ezt a kérdést. Nagy elismerése a ma is élő műfajnak, hogy Hungarikum Szövetség beválasztott a Hungarikumok sorába.

Tizennyolc év után, 2015. december 30-án Bessenyei István rendezésében, Manfrédi Annamária zenei irányításával ismét színre kerül a százéves korában is fiatal Mágnás Miska. A nagy elődök után, most többnyire, a nagyreményű nagyon tehetséges fiatalok személyesítik meg az operettfigurákat: Nagy Orbán, Bogár Barbara, Sándor Anna, Gaál Gyula, Orbán Zsolt, Méhes Kati, Frumen Gergő, Péter Attila Zsolt, Fehérvári Péter, Kányádi Szilárd, Moldován Blanka, Bándi Johanna, Bodea Tibor, Gál Ágnes, László Zita, Marosszéki Tamás, Poszet Nándor, Zákány Mihály és Varga Sándor játékának örülhet és tapsolhat közönségünk.

Összefoglalva Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjének szatmári történetét elmondhatjuk, hogy a kommunista korszakot kivéve színigazgatóink szinte minden évadban hozzányúltak az operett irodalomhoz és abból a különlegesen népszerű Mágnás Miskához, amely biztos sikerdarabja színházainknak. A Mágnás Miska százéves története során mintegy 20 évadban került színre közel 150 alkalommal, pedig volt idő, amikor tiltotta a román cenzúra, aztán kommunista színházpolitika. Mai kis visszapillantásunkkor elmondhatjuk, hogy ennek a tréfás, érzelmes, ironikus, dallamos, naiv, látványos, néha pikáns, meseszerű műfajnak meg van a helye a magyar színjátszás sokszínű palettáján. Kívánjuk, hogy az újabb bemutató a sikersorozat folytatását hozza szerzők, színészek, zenészek és rendező számára.