A bemutató dátuma nem véletlen: egy magyar klasszikus vígjáték bemutatójával ünnepli a magyar kultúra napját a társulat.

Az eredeti tervek szerint a szilveszteri előadások sorát gazdagította volna az okkal közkedvet darab alapján készült előadás, a járványügyi rendelkezések és a próbafolyamatot nehezítő megbetegedések miatt is halasztotta a társulat a bemutatót januárra, annak is erre a jeles napjára.

„Az 1930-as években, egy sokszempontból igazán kiszámíthatatlan, nehéz és bizonytalan időszakban van a városban egy sziget, a béke szigete: az emberségé, ahol szerelem születik, ahol családra vágynak, ahol jelen van a csalódás, a csalás, de a megbékélés is, ahol még hiszünk a szeretetben és szerelemben. Ez az Illatszertár az emberi lélek szertára. Itt a szerelemnek illata van, a barátság szent, ahogyan a fogadalom és a titoktartás is. A mindennapi feladatok igazi csapatmunkára köteleznek, még akkor is, ha mindennaposak is az érzelmi horzsolódások. Mert mindenki ugyanazért van: hogy fenntartsa, működtesse ezt a kis világot. Minden szereplő magával hordozza sorsát, ez a darab működtetője. Sorsok százait látjuk egy-két mozdulatban – és a nézőtéren mindenki megláthatja magát egy pillanatra. Közben pedig a néző átélheti azt a varázslatot, amihez hozzájárul a fogkrémes tubus tökéletessége, a kasszagép csilingelése, a parfümök illata, a telefon csengésének fontossága, a ruhák, az etikett világa és a lágy dallamok” – mondja Márkó Eszter, az előadás rendezője, a társulat egykori, máig gyakran visszajáró tagja.

„Az Illatszertárt – a járványhelyzetben folyton változó körülmények szeszélye folytán – a magyar kultúra előtt tisztelegve mutatjuk be végül, de adventi lélekkel, a karácsonyi ajándékozás szeretetével készítettük. Amikor a darab műsorra tűzését eldöntöttük, a rendezővel közösen, még karácsony környéki előbemutatót és szilveszteri díszelőadást szerettünk volna belőle (nem véletlenül, hiszen egy szívhez szóló, karácsonyi történet is, nem csupán a szeretet, barátság és szerelem meséje). A sors végül másként akarta, mint annyi mindent az elmúlt időszakban...

Nem kevés kihívással, betegséggel, leállásokkal, szereplőcserékkel terhelt próbafolyamat volt, amit mégis – talán a darab karácsonyi szellemiségéből fakadóan is – rengeteg türelemmel és szeretetben végzett elmélyült alkotómunkában töltött az egész társulat. Köszönet illeti ezért a csapat minden tagját, de leginkább régi barátunkat, társulatunk volt színészét, Márkó Esztert, aki hozzánk mindig haza érkezik, akár színészként, akár rendezőként dolgozik együtt a társulatunkkal. Az ő érzékenysége, színészközpontúsága, műfajismerete és alkalmazkodóképessége, türelme sok nehézségen átsegítette a társulatot ebben az időszakban. Rendezésében a darabbeli Illatszertár az egész próbafolyamatnak és a színház világának is szimbólumává tudott emelkedni, s mi újra tudatosíthattuk magunkban, hogy a színház maga is olyan menedék és sziget a világjárvány sújtotta társadalmunkban, amilyennek a rendező és alkotótársai a darabbeli Illatszertárt láttatni tudták. Hiszen a szerelemről, barátságról, hűségről és bajtársiasságról, kollegialitásról is szóló karácsonyi mese értelmezhetetlen volna a közös célért küzdő, egymással szolidáris munkaközösség kontextusa nélkül...

A darab nem véletlenül vált a két világháború közti drámairodalmunk egyik legismertebb legjátszottabb színpadi művévé, hiszen egy, a mostanihoz hasonlóan zavaros, nemcsak járványok, az akkoriban éledező legsötétebb ideológiák, de az eddigi legsúlyosabb gazdasági válság által is sújtott időszakban játszódik, és ebben a kontextusban még érzékletesebben mutatja fel az emberség és szeretet történetét, azt a reményt, hogy ameddig vannak még ilyen szigetek és az emberségüket a gazdasági érdekeik fölé helyező Hammerschmidtek, nincs minden elveszve körülöttünk...

Az előadásban elhangzó megzenésített versekkel együtt László Miklós nagyszerű darabja kiváló alkalom, hogy a magyar kultúra napján színházi és irodalmi kultúránk klasszikusait megszólaltatva élő színházzal tisztelegjünk. Mert ezen a napon nemcsak koszorúzni kell, nemzeti kultúránk már eltávozott, éltükben pedig általában súlyosan nyomorgó nagyjainak patinás emlékművei előtt – hanem felidézni magunkban az élő kultúra megőrzésének, átmentésének, megóvásának erkölcsi kötelességét, és küzdeni a legnehezebb időkben való sértetlen megmaradásáért, mert rajtunk múlik, hogy a magyar kultúra élő szervezet legyen, s ne koszorúkkal borított halotti műemlék csupán! És mert ezt várnák tőlünk azok a rég eltávozott megkoszorúzottak is, akik előtt fejet szoktunk hajtani ezen a napon... Ezért is várunk sok szeretettel mindenkit a kultúra élő szigetére, a kapuit mindenki előtt újra szélesre táró Illatszertárunkba a magyar kultúra napján!” – fogalmaz Bessenyei Gedő István társulatigazgató.

László Miklós rendkívül népszerű, a tengerentúlon is ismert, számtalan alkalommal, nagy sikerrel fel- és átdolgozott műve az Illatszertár. Helyszíne a képzeletbeli budapesti drogéria, ahol a mindennapi robotolásban megkeseredett alkalmazottak keresik a boldogságot vagy épp helyüket az életben. S mint ahogy az napjainkban is egyre gyakoribb, a szerelem nem személyes találkozások során bimbózik, hanem üzenetek, levelezések útján, mert hát az elfoglalt embereknek nincs idejük randevúzni... Pedig az igazi szerelem talán éppen egy illatszertárban dolgozik velünk, és e percben még azt hisszük, ki nem állhatjuk egymást…

Az érzelmes és egyben nevettető történetet andalító dallamok, magyar költők – Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Nadányi Zoltán, Kemény Simon, Gárdonyi Géza – verseinek zenés feldolgozásai teszik lelket simogatóvá, kiragadva a színházba visszatérő nézőket a nehéz, néha elkeserítő mindennapokból.
Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Szabó János Szilárd, Nagy Orbán, Poszet Nándor, Budizsa Evelyn, Kovács Nikolett, Bogár Barbara, Orbán Zsolt, Diószegi Attila, Bodea Gál Tibor, Bándi Johanna, Gál Ágnes, Keresztes Ágnes, László Zita, Varga Sándor és Zákány Mihály.

A produkció korhű jelmezeinek tervezője Bocskai Gyopár (m.v.), a látványos, grandiózus díszlet tervezője Khell Zsolt (m.v.), tervezőasszisztense pedig Szabó Anna volt. Az előadás zeneszerzője Lovas Gábor m.v., zenei vezetője és korrepetitora pedig Manfrédi Annamária. Ügyelője és súgó: Varga Katalin.

A bemutató előadásra és a következő két nap előadásaira már minden jegy elkelt, de a társulat kéri az érdeklődőket, figyeljék a februári műsortervet, ugyanis jövő hónapban több alkalommal is látható lesz a nagy érdeklődésre számot tartó előadás.