Ajvár szerdán

filmek és beszélgetések a Balkánról
öt egymást követő szerdán szeptember 24-től október 22-ig
a filmvetítések este 6-tól, a beszélgetések este 8-tól kezdődnek

A belépés ingyenes!

Sokat emlegetjük a Balkánt, de keveset tudunk róla. Azoknak állítottuk össze ezt a sorozatot, akik szeretnék jobban megismerni a Balkán múltját és jelenét.

október 8. szerda este 6-tól:

Az est vendége: Balla Zsófia

Film: Helyszíni szemle
(Reconstituiera, román filmdráma, 1968, 100 perc)
Főszereplők: George Constanitin Emil Botta George Miháitá Vladimir Gaitán. Rendező: Lucian Pintilie.
Pintilie a román színház- és filmművészet legendás alakja. Már a Helyszíni szemlét is betiltotta a hatalom, Pintiliét pedig 1972-es színházi Revizor-rendezése miatt felszólították, hogy hagyja el az országot. Franciaországban él, de a kilencvenes évektől újra jelentős filmeket készített Romániában: A tölgy (1992), Egy felejthetetlen nyár (1994), Túl késő (1996), Végállomás a Paradicsom (1998), Niki és Flo (2003). A Helyszíni szemlében Pintile meg sem próbálta kicselezni a cenzúrát: nem célozgat burkoltan, hanem a rendszer álságosságát és brutalitását, a mindent elöntő erőszakot máig felülmúlhatatlanul ábrázolja. Maga a rendező így beszélt filmjéről egy interjúban: „Egy vidéki filmklub azt a megbízást kapta, hogy készítsen egy nevelő-oktató filmet úgy, hogy újrajátszat egy ittasságból fakadó verekedést az eredeti résztvevőkkel. A cél tulajdonképpen nem a nevelő film leforgatása, hanem a fiúk megalázása, teljes és önkéntes fizikai-érzelmi azonosulásának kikényszerítése. Néhány ember a valóság reprodukálására törekszik, anélkül, hogy tudná, hogy a valóság egy eleven, titokzatos dolog, melyet nem lehet ilyen könnyedén semmibe venni, vagy kijátszani a szabályait. Ezek az emberek csúfot űznek a valóságból, lenézik, és óriási hozzánemértéssel rekonstruálni akarják, újraalkotni, akár egy laboratóriumban. Ez a megtámadott valóság pedig egy idő után robban, és így a tragikus végkifejlet teljesen normálisnak tekinthető.”

Amiről beszélgetünk...
Vajon az ember természetéhez tartozik-e, hogy kijelöli, akár az állat, vadászterületének határait: ő van otthon, a többi „gyüttment”?
Hol „székel” a nemzeti (közösségi, vallási, hazafiúi) érzés? Foglalkozik-e ezzel az antropológia, lélektan, modern irodalom?
Ahhoz, hogy másokhoz (egyáltalán valakikhez) közelebb kerüljünk, kell-e nekünk közös ellenség? Hogyan válasszuk ki leghatásosabban ellenségeinket?
Elmosódnak-e a határok, vagy éppen ellenkezőleg: új lelki, vallási, etnikai, gazdasági szögesdrótokat húzunk egymás közé?

Vendégünk Balla Zsófia író, költő, újságíró, aki 1993 óta él Magyarországon, életének első 44 évét Kolozsváron töltötte:
„Ott vagyok boldog, ahol éppen vagyok, elegyítve a másik város enyhén sajgó hiányával. Veszteség és ígéret. Csak a Vajdaságból Budapestre költözött barátaimmal tudunk nevetgélni így némely pesti sirámokon. Meg csudálkozni: hogyan tudnak, miképp mernek ezek itt úgy élni, hogy nem értenek se románul, se szerbül…” (A darázs fészke)

„... a Tolnai Világlexikon 1913-as harmadik kötetét, B-től Betegápolásig az ószeres Rázsától vettem, kicsit megrágták az egerek... Csak azért készítettem ide, hogy megmutassam a „Balkán-félsziget” szócikket: Nagyszerű emlékek, izgalmas világgondok földje. A művelődés történetének szépséges és a népeket, országokat mozgató politikai és gazdasági erők játékának, a világtörténelemnek véres fejezetei játszódnak le rajta.” (Tolnai Ottó: Költő disznózsírból)

Mi az az ajvár? Lehet húsokhoz, például csevapcsicsához enni mártásnak, kenyérre is lehet kenni. Sült paprikának muszáj lenni benne, de hogy ezen kívül milyen más zöldségek és fűszerek kerülnek bele, azzal kapcsolatban végtelen a variációk száma. Az ajvár mindig más, de mindenütt eszik a Balkánon. Szerdánként a Stúdió K Színházban is ezt ehetik azok, akik eljönnek este 6-tól megnézni egy Balkán-témájú filmet és este 8-tól részt venni egy beszélgetésen a Balkánt közelebbről ismerő vendégünkkel. A belépés ingyenes, a beszélgetés előtt és után balkáni zene szól, és a Vajdaságból hozott, eredeti, házilag készült ajvárral megkent kenyeret lehet enni a büfében.

Mi az a Balkán? Lépten-nyomon használjuk ezt a szót. Nagyon jó és nagyon rossz dolgokat is kötünk hozzá. Talán túl könnyen mondjuk ki: Balkán, balkáni. Nem is gondolunk bele, mit is jelent valójában. A Stúdió K Színház következő produkciója (Skalpoljuk meg szegény Józsit!, bemutató: október 30.) Tolnai Ottó művei nyomán készül. Tolnai írói világában fontos elem a balkáni létezés, és ha már a társulat ezzel foglalkozik a próbafolyamat során, igyekszünk bevonni a közönséget is a közös gondolkodásba.

Mi ez a sorozat? Sokat beszélünk a Balkánról, de keveset tudunk róla. Próbáljunk meg együtt túllépni a közhelyeken! Olyan régi és új filmeket válogattunk össze és olyan embereket hívtunk meg, amelyek és akik a segítségünkre lehetnek ebben. A kötetlen beszélgetéseken bárki szabadon közbekérdezhet, az aznap esti filmről is szó lesz, de nemcsak arról.