Az emberek felfalják egymást. Erről szól a Titus Andronicus.
Egy olyan világról mond történetet, melyben jó vagy rossz nem létezik többé. A bűn, a bűntett nem erkölcsi kategória, morálisan nem megragadható; a megítélés egyetlen szempontja a praktikum, a hatékonyság. Az erőszak pusztán kommunikációs gesztus, nem több.
Róma forrong, az elhunyt császár még ki sem hűlt holtteste fölött pártoskodó örökösök harcolnak a hatalomért. A helyzet polgárháborúval fenyeget. Ide, a polgárháborús Rómába tér vissza Titus Andronicus, a gótokon győztes hadvezér, hogy a felbomló közösség rendjét helyreállítsa. Csakhogy, azok az eszmények - Róma eszményei - amelyekért harcolt és amelyek értelmet adtak egész eddigi életének, már érvényüket vesztették.Valami fenyegetően új szemlélet keríti hatalmába a világot és Titus - tudtán és szándékán kívül - segíti azt. A pokolra vezető út Titus jószándékával van kikövezve.
Shakespeare szörnyűségeket ír le. Van itt erőszak, megcsonkítás, szinte mindenki meghal a végére, de marad a nyugtalanító kérdés:
\"Hogyan tovább?...Innen hova tovább?\"