Fiatal rendezők miniévada Sepsiszentgyörgyön
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem pályakezdő rendezői mutatkoznak be a sepsiszentgyörgyi közönségnek. A sorozat részeként három Shakespeare-drámát és O. Horváth Sára Életigen című kortárs darabját láthatják a nézők, az előadásokat Bocsárdi László rendezői osztályának végzős hallgatói készítették.
Szeptember 16-án és 17-én este 19 órától a Tamási Áron Színház társulata által színpadra állított Életigen című előadást tekinthetik meg az érdeklődők, melyet Kiliti Krisztián rendezett a múlt évad végén. O. Horváth Sára kortárs darabja színpadra íródott, de valójában nem drámai helyzetekből épül fel. Központi témája a hiány érzete, a halál és az ehhez kapcsolódó félelmeink, de az alkotók igyekeztek megtalálni a derűt a bemutatott sorsokban. A rendező szerint inkább forgatókönyvre emlékeztet a szöveg, mely több síkú és rengeteg témát érint, ezenkívül a zene is fontos eleme a produkciónak. Az előadás különböző terekben és élethelyzetekben ábrázolja a szereplőket, de történeteik és gondolataik rezonálnak egymásra közvetetten és közvetlenül is. „Hasonló dolgok történnek velünk, olykor egy életen belül is ismétlődnek különböző sémák. Azt érzem, hogy közösek a történeteink, csak nem tudunk róla. A valóság komplexitását próbáltam megmutatni” – nyilatkozta az Életigen című darabról a fiatal magyarországi drámaíró, aki maga is rendezői szakot végzett Bocsárdi László osztályában.
Szeptember 18-án 18 és 21 órától a Lear című előadást láthatják a nézők, mely William Shakespeare Lear király című tragédiája nyomán készült Juraszek Zsuzsanna rendezésében. „Lear-el az a baj, hogy túlélte saját magát” – áll az előadás ajánlójában. Sokáig volt hatalmon, aminek következtében egybeforrt nála a király és az ember fogalma, tehát mindarról, ami királyként járt neki, úgy gondolja, hogy emberként is járni fog neki. Emberként is úgy gondol magára, mint király, királyként pedig egyfajta mindenható istenség szemszögéből látja az őt körülvevő helyzeteket és személyeket. De éppen abban van a hiba, hogy az ember nem lehet Isten, mert halandó, élete véges. És amire minden halandó vágyik véges életében, az a szeretet. Azonban a szeretetvágy olyan keresetlen eszközök használatára szólítja fel a kétségek közt vergődő királyt, amelyek következményeivel való szembesülés embert próbáló feladat. A négy szereplőre adaptált előadás ott kezdődik, ahol Shakespeare tragédiája véget ér: a király halálának pillanatában. A feldolgozás középpontjában az apa–lány viszonyok sokszor kegyetlen dinamikája, illetve a halál elfogadásának problematikája áll.
Szeptember 19-én 18 és 21 órától William Shakespeare Macbeth című tragédiájával zárul a miniévad, mely előadás Demeter Mark-Cristopher rendezésében készült. A rendező szerint a Macbeth fő problematikája a vágyak – becsvágy, hatalomvágy, szexuális vágyak stb. – ördögi köre. A vágyak fontos szerepet játszanak az életünkben, meghatározzák cselekvéseinket, viselkedésünket, de vajon meddig mehet el az ember vágyai teljesítésében? Egyáltalán megéri-e vakon követni vágyainkat? – teszi fel a kérdést a rendező, majd megállapítja: vágyak nélkül nem élhetünk, de nem vezérelheti kizárólag ez az életünket. Macbeth története egy bukástörténet, amelyben Skócia legjobb hadvezére egy jóslat beteljesítése végett a király, majd barátja és gyerekek, asszonyok életére tör, míg végül sorsa beteljesül. Az alkotók bevallása szerint az előadás szövegkönyve az eredeti mű alig harminc százalékát tartalmazza, a problematika mégis maradéktalanul jelen van. A rendező szerint Macbeth története a mai ember számára értékteremtő hatással bír, mert világunk nagy problémája, hogy az emberek értékrendje felborult. A hívő ember élete olyanfajta figyelmet igényel, mely nehezen összeegyeztethető a hektikus, materialista, kapitalista világnézettel – fogalmazott az előadás kapcsán.
Szeptember 20-án 17 és 21 órától William Shakespeare Ahogy tetszik című darabja kerül bemutatásra Szilvay Máté rendezésében. Az előadás alkotói szerint amikor „valóban szabadon arra vágyunk, amire csak akarunk”, akkor nem hatalomra vagy pénzre vágyunk, hanem játékra és szerelemre. Az Ardeni-erdőben mindenki azt játszik, amit szeretne: Rozalinda eljátssza, hogy férfi, Célia azt, hogy egy távoli ország szülötte, Orlando pedig azt, hogy egy fiúnak udvarol, aki azt játssza, hogy lány. Vagyis mindenki színészkedik, ezért az Ardeni-erdő ebben az előadásban a színház metaforája is, egy olyan tér, ahol vágyaink szerint bármilyen csoda megtörténhet. De vajon meddig vágyakozhat szabadon az ember? Lehet-e örökké követni az emberi természet bolondságát, vagy tudatosan el kell indulni valamiféle ésszerűbb rend felé? – kérdezik az alkotók, akik szerint Shakespeare zseniális szövege azt sugallja, hogy az Ardeni-erdőbe bárki eljuthat, azonban előbb-utóbb mindenkinek haza is kell térnie onnan – vagyis végig kell járnia a felnőtté válás tragikus, de egyben szép útját.
Az előadások szereplői a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másod-, harmad-, negyed- és ötödéves színész és koreográfia szakos hallgatói. Mestereik: Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet, Gáspárik Attila, Gecse Ramóna, Harsányi Zsolt, Sorbán Csaba és Tompa Klára. A koreográfia hallgatók mestere András Lóránt.