Molnár Ferenc egyik legösszetettebb és leggyakrabban játszott műve az emberi viszonyok legalapvetőbb kérdéseit tárgyalja. Két faluról városra költözött cselédlány keserves élettörténetét mutatja be a szerző. Az egyikük egy tisztességes, szerény férfit talál, és elfogad mindenféle kompromisszumot, a másik azonban beleszeret egy bohém, agresszív és felelőtlen hintáslegénybe. Molnár darabja a 20-30-as évek Budapestjét, a kabaré atmoszféráját idézi, egy bohócos vásári komédia, de tragédia is, az önfeláldozást, a kiszolgáltatottságot, az érzelmek irányíthatatlanságát ragadja meg. A szerző szerint nem az a legfontosabb, hogy az ember milyen véghez ér – ugyanis mindannyiunk közös vége a halál – sokkal inkább az, hogy amíg élünk, hogyan élünk, milyen döntéseket hozunk, milyen a világhoz való viszonyunk.

Molnár Ferenc darabja Liliom rendkívüli figurájának a megteremtése miatt folyamatosan fenntartja az érdeklődést úgy a színházi alkotók, mint a nézők körében. Bocsárdi László értelmezésében ebben a darabban a karakter az érdekes, amelyre a dac, a makacsság és a büszkeség jellemző. Ezek miatt az ambivalens karaktervonások miatt válik a fókuszban lévő figura lenyűgözővé. Liliom egyszerre szimpatikus és ellenszenves, mert nem hajlandó tudomást venni a szabályokról, és aki nem alkalmazkodik, azt a közösség kilöki magából.

A Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiválján a produkciónak számos díjat ítélt oda a zsűri. A fesztivál fődíját, a legjobb női mellékszereplő díját Benedek Ágnes, a legígéretesebb tehetség díját Vass Zsuzsanna, az előadás jelmezvilágáért járó díjat pedig Kiss Zsuzsanna kapta. Bocsárdi Lászlót, a produkció rendezőjét a Színházi Kritikusok Céhe jelölte a legjobb rendezés kategóriában.