A történet attól igazán megrendítő, hogy elképzelni sem tudjuk, hány és hány konyhában játszódik le ugyanez a párbeszéd hajnalonta. Fent, a hegyen, tóparti házban, a paneldzsungel hetedik emeletén, szuterénben és tetőtéri félhomályban. Kovács Patrícia és Schmied Zoltán olyan egyszerűen és tisztán mutatja meg, milyenek vagyunk mi, emberek a gyarlóságban, hogy csak arra vágyunk, bárcsak soha ne lettünk volna ilyenek, s ne kerülnénk ilyen helyzetbe.