„A világ, így ahogy van, elviselhetetlen. Ezért szükségem van a holdra, vagy a boldogságra, vagy a halhatatlanságra, valamire, ami lehet hogy őrültség, de nem erről a világról való\" - jelenti ki Caligula, egy költői természettel megáldott, fiatal férfi, aki egyúttal Róma császára, tehát a világ teljhatalmú ura. Vagyis tönkretehet, megalázhat, megölhet bárkit, aki bármilyen módon szembeszáll vele.
És Caligula hideg fejjel, könyörtelenül tör az emberi szabadság végső határa felé, mintha azt vizsgálná, meddig mehet el alattvalói, embertársai gyötrésében; véres, öldöklő gúnnyal meddig irthatja az emberi gyarlóságot, az emberi életet állandóan kísérő kiszolgáltatottságot és magát a gyenge embert. Camus drámája az egyre őrültebb tettek által előidézett, egyre őrültebb emberi helyzetekből épül fel, ahogy Caligula a szabadság egyre abszurdabb szintjeit kísérti meg. És a császár dilemmája a néző számára is megkerülhetetlenné válik: meddig lehet elmenni a korlátlan szabadság útján, meddig lehet hagyni bárkit, hogy korlátlan hatalma legyen?
Az 1944-ben íródott dráma a huszadik századi irodalom egyik legfontosabb alkotása.