Az előadás tisztelgés a Márai-életmű előtt egy újabb 75 perces, egyfelvonásos darabbal. 2003. július 15-én a Gyulai Várszínház bemuta¬tójával már eldördült az a bizonyos „pisztoly” (Árkosi Árpád rendezésé¬ben). Most a Ladics-ház udvarán mé¬lyülhetünk el egy kivételes intellektus körmönfont iróniájában.
Ott, ahol az egykori, gyulai pálya¬társ ugyanezt megtette. A helyszín Simonyi Imre (1920–1994) gyulai költő egykori lakhelye. A Mesterrel az „itthon maradottak” közül Gyuláról Simonyi tartotta a kap¬csolatot. Levelezésük, belsőséges barátságuk szakirodalma a kortárs irodalomkedvelők érdeklődésének középpontjában áll.


„Fizess nevetve!”: ez a furcsa felirat amerikai bankokban biztatja az ügyfeleket, amelyről a fiatal Márai egyik szellemes cikkét írta. Az 1929-31 közti időszakból származó írásaiból – ezek a nagy gazdasági válság évei – gyűjtöttünk össze egy estére valót. Némely írás szinte adja a lehetőséget a dramatizálásra, így monológok, jelenetek sorjáznak a műsorban, hogy felfedezzük Márai írásművészetének eddig nem túl ismert területét: a humort és az iróniát. Színvonal és csillogó intellektus jellemzi ezeket a műveket is, mint Márai minden sorát.

A Pinceszínház a repertoáron lévő három Márai-darab után most ezt a felfedezést nyújtja közönségének. És miután Karinthy – bár jó barátságban voltak – nem írt Márairól paródiát, egy mai fiatal szerző, Király Attila próbálja pótolni nem titkoltan az Így írtok ti-re kacsintva.

A közreműködők között van, aki az eddigi Márai-előadások szereplője (Györgyi Anna, Schnell Ádám), vannak, akik más pinceszínházi produkciók részesei voltak, (Vallai Péter, Szirtes Balázs), és van, aki színészete mellett hegedűjátékával színesíti az estet (Tallián Mariann).