„a ló s az eb beledöglenék, az ember beleszokik” – hangzik el a szállóigeszerű lét-lelet Kányádi Sándor drámájában. A Kétszemélyes tragédia 1990-ig nem jelenhetett meg Romániában. A darab – Bertha Zoltán irodalomtörténész értelmezésében – „a jelentéses bizarréria színes és sziporkázó szőttesét alakítja ki, az irónia, a tragifarce köntösében a legsúlyosabb egzisztenciális (történelmi, lélektani, erkölcsi) gondolatiságot emeli az érzékletesen egyetemes létvízió magasába.” Mint Pécsi Györgyi, Kányádi monográfusa fogalmazott, Kányádi látomása az ember hatalmi tönkretételének, lét- és identitásvesztésének állandóan fenyegető veszélyéről szól különleges művészi erővel.

A gyanús eszközt, a telefont bebugyolálják, ablakon kívülre rekesztik, saját hangjukat a magnó Bartók-zenéjével próbálják elnyomni… „Kányádi látomása az ember hatalmi tönkretételének, lét- és identitásvesztésének állandóan fenyegető veszélyéről szól különleges művészi erővel.