Befejeződtek az Osonó és a Művészeti és Népiskola közös drámatáborai
Az Interetnikai drámatáborban tizennyolc román és magyar fiatal vett részt Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Galacról, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye más településeiről. A sepsikőröspataki Virágos Csárda Panzióban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerültek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház UNITER díjas színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.
Szintén Sepsikőröspatakon zajlott a Színházi Tábor, amelynek műhelyfoglalkozásait Mucha Oszkár, az Osonó Színházműhely színésze vezette. A tábor egy intenzív szakmai együttlét volt, egész napot kitöltő, összesen nyolc óra műhelyfoglalkozással, amely még kiegészült a csoportos alkotói tevékenységgel, így a hét főből álló szakmai csoport elmélyülhetett a színészmesterség és a Színház világában.
A színházi gyakorlatok, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta mindkét tábor résztvevőit. A műhelyfoglalkozások mellett, a nap a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodás módjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek nem a nemzetiségi hovatartozásból, hanem az életkori sajátosságokból, illetve az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképtelenségéből fakadnak.
Az Interetnikai illetve a Színházi Tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:
Szilágyi Orsolya: “Az Osonó utat mutatott gátlásaim leküzdéséhez, hogy mi is az igazi színház, hogyan alakul és teljesedik ki, egyszerre perzsel és ragad magával a valóság értékeibe. Most már tudom, melyik az ösvény, amelyet érdemes követni, ahol szavak nélkül is önmagad lehetsz.”
Baló Nonó: “Számomra ez a tábor megtestesített egy olyan érzést, amit talán életemben először éreztem ilyen intenzíven. A tudat, hogy a táborozók közé tartoztam, hogy ebbe a közösségbe befogadtak, nyújtott egy megfogalmazhatatlan érzést. Önmagam lehettem bármikor, bárkivel, és nagyon rövid idő alatt építettük fel egymás között a bizalmat, magabiztosan tudtam kiállni a foglalkozásokon, illetve azokon kívül.”
Csürös Beáta: „Az eddigi legjobb tábor volt, amin részt vettem. Egyszerre tanultam és szórakoztam. Barátokat szereztem buliztam és betekintést nyertem a színházba. Ami a legfontosabb, hogy közelebb kerültem ahhoz, hogy ne féljek a saját hangomtól és gondolataimtól.”
Simon Örs: „Ez a tábor feledhetetlen! Ez az öt nap egy pillanat alatt eltelt, mégis ahogy visszagondolok rá, olyan volt számomra mint egy másik élet. Betekintést nyerhettem egy olyan életbe, ami eddig távol állt tőlem és ami most nagyon megragadott!”
Fazakas Barbara: „Ebben a táborban olyasmiket kaptam, amit eddig sehol máshol. Rájöttem arra, hogy bennem is van empátia és energia. Soha sem gondoltam volna, hogy létezik olyan színház is, amiben nem csak álarcokkal dolgozunk, hanem egy karakter által önmagunkat mutatjuk meg és igazából a saját lelkünkkel dolgozunk. Sosem gondoltam volna, hogy egy színésznek ilyen fontos az, hogy ismerje önmagát.”
Ionescu Andrea: „Nagyon tartalmas és izgalmas volt a tábor. Mintha a napok hosszabbak lettek volna, annyi mindent tudtunk csinálni.”