Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő, aki 2015-ben Elhordott múltjaink (The secondhand time) című művéért elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul utazta a Szovjetuniót, majd annak utódállamait, hogy interjúkat készítsen egyszerű emberekkel, akik szemtanúi voltak a nagy kommunista  birodalom széthullásának, testközelből élték át a csernobili katasztrófát vagy az afganisztáni háborút. Ezek a vallomások eddig soha nem tapasztalt éles fénnyel világítják meg a poszt-szovjet társadalmak traumáit, miközben rendkívül részletgazdag leírását adják az átélt eseményeknek.



Előadásunk ezekből az interjúkból kívánja meríteni az anyagát, és ugyanolyan kollázs-technikával próbál majd meg építkezni, amilyennel azt a könyv is teszi. Ez a mozaikos szerkezet adta az ötletét annak a különleges szövetségnek, amit az előadás elkészítésének érdekében az Örkény István Színház a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves rendező osztályával kötött. A két rendező tanítványaival együtt (és olykor párhuzamosan) fog dolgozni a jeleneteken. A vállalkozás tehát nem csak művészi, hanem pedagógiai természetű is, ami nem csupán azt jelenti, hogy a legfiatalabb rendező generációnak módja lesz együtt tanulni a szakmát az Örkény Színház társulatának tagjaival, hanem azt is, hogy elmélyülhet egy fontos történelmi korszak, és annak máig ható következményeinek tanulmányozásában.