Színházak
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- VeraBerekméri Katus
- TányaDarabont Mikold
- KátyaNagy DorottyaFodor Piroska
- TábornokKárp György
- BábuskaBalázs Éva
- KoljaBodolai Balázs
- Jurij AlekszejevicsSzélyes Ferenc
- Szonya OnyiscsenkoBodolai Balázs
- MisaZayzon Zsolt
- Ivan Pavlovics PjetrovTatai Sándor
- John FreemanHenn János
- KosztyaSebestyén Aba
- RendõrÖrdög Miklós Levente
- StyopaHarsányi Zsolt
- HarmonikásÖrdög Miklós Levente
- rendezőAlexandru Colpacci
- díszlettervezőIuliana Vîlsan m.v.
- jelmeztervezőIuliana Vîlsan m.v.
- fordítóPászt Patrícia
- zeneDelia Serban m.v.
- a tervező munkatársaDan Piersinaru
- kellékTarhuna Mihaela
- a rendező munkatársaHarsányi Zsolt e.h.
A szerzõ a darabról
A világ egyetlen hatalmas könyvtár. Szeretek egy már meglévõ szöveghez, egy mítoszhoz, archetípushoz, meséhez kapcsolódni. Eddig úgy vettem észre, hogy ez senkit sem zavart. Így összekapcsolódik a múlt a jelenbeli tükörképével és viceversa.
A Negyedik nõvér Moszkvában játszódik, de szándékom szerint jóval egyetemesebb jelentõségû. Ez a darab nem Csehov Három nõvérének egy új változata, és nem is a folytatása. Inkább egy ironikus utalás Csehov drámájára. Néhány olyan elszomorító „lépésrõl” szól, amelyet a világ azóta tett meg, hogy Csehov benne élt. Megkísérlem bemutatni az ezredforduló kezdetén uralkodó õrületet és kiábrándultságot. A pénz az ötödik elemmé vált, s mámoros boldogságban uralkodik a tûz, a víz, a föld és a levegõ felett. Ez a történet a szerelemrõl is szól, amely a legnehezebb idõkben is (jórészt) gyõzedelmeskedik.
Janusz Glowacki
A rendezõ az elõadásról
Glowaczki fájdalmasan költõi írása se nem könnyû, se nem kellemes. Színház a színházban. Film a színházban. bohózat drámával, reális groteszkkel ötvözve, komikum, ami borzalomba vált. Mindezek együttesen egy eredeti vélekedést eredményeznek az emberi sorsról.
*
Költõi abszurd. Elegyedik az idõ, a tér és a színházi metafora melyet az abszurd cérnájával varrnak.
*
A kortárs ember elveszítette támpontjait, melyeket a múlt század nyújtott neki. Az alsó határ, a szakadék alja ahova le lehetett zuhanni – eltûnt, beleveszett egy ûrbe. Nincs már igazi botrány, csak erõteljesen vagy gyengén mediatizált.
*
Kolja a Hamupipõke. Kolja maradhatott volna prostituált az USA-ban, de nem akart. A filmen, a képzeletben vállalja, de a valóságban nem. Inkább visszamegy Moszkvába, hogy milliomos legyen. Mikor „nem tudni, mirõl van szó”, akkor a pénzrõl van szó.
*
Tánya eladja a menyasszonyi ruháját, az óráját és a táskáját, hogy megvásárolhassa Koljának a jegyet Tánya öt napot sír a Lady D agyonmediatizált halála miatt, de amikor a koszovói helyzetrõl esik szó, mintha nem is hallaná. Ugyanez történik Kosztya halála után is. Tánya (ahogy Bábuska is) gyorsan elfelejti.
*
Száz évvel ezelõtt (Csehov idejében) a megesett nõk úgy viselkedtek, mint a kislányok – manapság a kislányok viselkednek úgy, mint a prostituáltak.
*
Hétköznapi tények: betegség, irtózat, a néha óriási, néha nagyon pici álmok, a szerelem, ami mintha folyamatosan lüktetne… Komikus is, szörnyû is. Valóság és abszurd, nevetés és borzalom. A világ kizökkent a hagyományos szokásrendjébõl, és már nem találni a mértékegységet.
Alexandre Colpacci
2005. 03. 18.