A levert forradalmat, majd az azt követő megtorlásokat túlélt ország egy emberként mozdul rá az új önkifejezési lehetőségre, a Ki mit tud? versenyre. A feltűnni vágyáson túl sokakat az hajt, hogy a győztesek utazhatnak nyugatra – mert „Helsinki az nyugat!”

Lázas készülődés és selejtezők sokasága zajlik az egész országban, a szürkeség színesre vált, szerelmek szövődnek, a fiatalok nyiladozni kezdenek, megismerjük vágyaikat, reményeiket, ábrándjaikat. Az emberi történetek és kapcsolatok háttérjelentésükben mind-mind metaforái hazánk sorsának, éppen úgy, mint a rántott hús alakú kisorszátérkép, vagy a sörbontó formájú Szabadság szobor… Főhősünk mű végén rádöbben, hogy nincsenek csodák, csak előre leosztott lapok. De mégsem dobbant az országból, a szerelem itthon tartja. Ugyanúgy, mint a mi szüleinket, idősebbeket, sőt a későbbi generációkat is.