200 éve született Petőfi. Játsszunk el a gondolattal: milyen lenne, ha ma élne? Keressünk rá válaszokat, például ilyeneket: Ha ma élne, valószínűleg több tízezer követője lenne Youtube-on, Instagramon, napi bejelentkezésein lemérhető lenne, hogy mi a trend az öltözködésben, szóhasználatban, irodalomban, hogyan lehet nyíltan, közérthetően beszélni szerelemről, szabadságról. Leleplezne mindent, ami ósdi, meghaladott, s amit meg kell változtatnunk ahhoz, hogy lépést tartsunk a korral és saját magunkkal. Megosztó lenne, de megkerülhetetlen, elhivatottságát senki nem kérdőjelezné meg.

S milyen lenne Arany János? Talán egy rendkívüli tehetségű, szerény kisvárosi fiatalember, Petőfi eszméiben osztozó, de a nyilvánosságtól tartózkodó, csak szűk körben ismert folyóiratokban közlő irodalmár. Aki egyszer csak megnyer egy (irodalmi) versenyt, egy olyan számban, amelyről Petőfi azt feltételezi, hogy nem akad benne vetélytársa…

Mit lép erre az influenszer-költő? Megsértődik? Megpróbálja kicsinyíteni Arany érdemeit? Netán barátok lesznek? A választ valószínűleg ismeritek, most csak egy sort idézünk az Aranynak írt verséből: „Iskolában nem tanulni ilyet, hiába…”. Ezt az állítást tesszük próbára – hol máshol, mint az iskolában? – sok verssel, játékkal, zenével. A rájuk jellemző nyíltsággal igyekszünk körüljárni a hetedikes-nyolcadikos korosztályt is mélyen meghatározó kérdéseket: Ki a barátom? Mit adok magamból, mire vagyok képes a barátaimért? Mi a szerelem? Ki a szerelemem? Mennyire vagyok szabad és mennyire trendkövető? Mennyi áldozatra vagyok képes és miért? Ki és mi vagy? Ki és mi vagyok?