Az angol drámairodalomban, a hatvanas években, egy új írói nemzedék megjelenésével új színház- és drámatörténeti korszak jött létre. A \"dühöngő ifjúság\" hullámával fiatal, lázadó írók váltak az angol színpad meghatározó alakjaivá. Harold Pinter, kortárs angol író, ehhez a modern írói táborhoz tartozik, s ezen belül is egy sajátos, angol abszurd műfajt teremtett meg. Máig töretlenül ívelő karrierjét A gondnok c. darabja indította el, mely osztatlan sikert aratott a közönség, s a kritikusok körében egyaránt.

A gondnok három férfi, három igen furcsa karakter összetalálkozását beszéli el. A címszereplő férfi ideiglenesen lép egy testvérpár életébe, sem személyazonosságát, sem múltját nem tudja igazolni. A testvérek segítőkészsége ellenére egyre több követeléssel fordul feléjük, s minduntalan a puszta szavakba kapaszkodva próbál létbiztonságra találni. A három férfi három teljesen külön világban él, párbeszédeikben állandó önvédelemre és a másiktól való elzárkózásra koncentrálnak. Az író külső szemlélőként figyeli hőseit, azok gondolatait, kommunikációját és zavaros érzelmi világát. Pinter különleges atmoszférájú darabja az abszurd dráma becketti hagyományait követi, ám a dialógusok életszerűsége és az ábrázolásmód dokumentumfilmes pontossága egy határozottan egyedi, csak rá jellemző világot teremtenek. A gondnok a kortárs európai drámairodalom uralkodó irányát mutatja meg, s hiteles képet ad a modern ember személyiségéről, önkifejezési, önismereti problémáiról.