Elmeintézet…egy kis közösség éli itt mindennapjait …napjainkban…egy óra telik el. Ki, mire gondolhat, és ahhoz képest mit mond? Ki, hogyan látja a másikat, miket él meg, milyen hatással vannak egymásra az itt lévők, kik ők? Miért vannak itt? Miért ők vannak itt? Lefő egy kávé…gyógyszerosztás… reggeli…nihil…várakozás, cigizés, tévézés…beszélgetés…balhé…Van, aki menni akar innen, és van aki nem akar kimenni innen soha többé…vissza az őrültek közé… ugyanis mintha a tévé egy sokkal durvább és ostobább világról tudósítana, mint ami itt van…
Az egy óra leforgása alatt töredékeket kapunk az itt lakók gondolataiból, beszélgetéseiből, hallucinációiból, álmaiból, gondolataiból, emlékképeiből. Valóság és vízió egybeolvad. Ugrálunk vissza-össze térben és időben. Ami a fejekben van, azt próbáljuk színházi eszközökkel ábrázolni.
A Fotel című zenés kórisme az elmével foglalkozik. Okokat keres és rejtett gondolatokat kutat, s mutat meg. Sebekkel és stigmákkal foglalkozunk. Munkánk során sokat beszélgettünk és meséltünk egymásnak a saját tapasztalatainkról és félelmeinkről…mi a normális, és mi a nem normális?…mi felé tart ez a világ? Mit vár el tőlünk a társadalom? Kit és miért taszít ki egy közösség? Ki az, akit be sem fogad? Mikor kezdődik a baj? Ki az, aki észleli, hogy baj van vele? Ki az, akinek a környezete észleli? Tényleg annyira odafigyelünk egymásra? Mi az, hogy baj? Trauma? Drog vagy alkohol? És ha az, miért van rá szükség? Túlterheltség? Téveszmék? Összeomlás? Befordulás, túlpörgés? Esetleg egy másik dimenzió észlelése, vagy valami egészen elképzelhetetlen világba való átlépés? Olyan érzékenység, amivel már nem vagyunk képesek többet elviselni? Nagyon sok kérdésre nem tudunk választ adni, így tehát megpróbálunk jól kérdezni.
Munkánk során szaktanácsaival és tapasztalatainak megosztásával nagy segítséget nyújtott nekünk Dr. Móré Csaba a Sz.-Sz.-B. Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórházának főigazgatója.
Szeretnénk ezúton is köszönetet mondani érte.