Sándor, a neves író és fiatal felesége, Olga külföldön kezeltetik a férfi tuberkulózisát. A betegség és az összezártságban eltöltött hetek Sándort kibírhatatlanná, szeszélyessé és elkeseredetté teszik, míg felesége féktelen életvágyát a kötelességtudás béklyózza le; mindketten elégedetlenek, és ezért egymást marják. A feszült hangulatot látszólag oldja, hogy megérkezik Olga nővére és apja, akik egy \"csodagyógyszert\" hoznak Sándornak. A mélyből azonban régi és új sérelmek bukkannak fel, a kispolgári gondolkodás ellen küzdő Sándor egyre elkeseredettebben harcol felesége és családja önző korlátoltsága ellen, mígnem kezdeti piszkálódása groteszk haláltánccá nemesedik.

Jelenet az előadásból - kattintson rá a nagyításhoz Quintus Konrád, Xantus Barbara
Füst Milán 1919-ben írt egyfelvonásosa a komor történet ellenére mégsem nevezhető tragédiának: mélységes irónia és maró gúny hatja át minden sorát, abszurdba hajló párbeszédekkel és végletes figurákkal. A szerző kitűnő érzékkel egyensúlyoz nevetés és megrendülés között, széles skálán vonultat föl helyzet- és jellemkomikumot. A lázadó fergeteges tragikomédia a halálfélelemről, a házasság kínjairól, a művész sorsáról egy kisszerű világban; igazi színházi csemege, mely méltatlanul ritkán \"kapható\" a magyar színpadokon.