A Bableves – Rokon Ilonka egy független kortárs színházi produkció, amely Vass Szabolcs és Kucsov Borisz közös alkotói munkájából született. Az előadás a vajdasági mémkultúrából ismertté vált Rokon Ilonka alakját idézi meg, akit Kucsov Borisz, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színművésze kelt életre a színpadon.

A groteszk humorral, közéleti utalásokkal és szerethető esendőséggel megrajzolt figura az elmúlt években kultikus karakterré vált – most pedig egy teljes színházi előadás épül köré.

A történet szerint Ilonka épp egyetemista fiát, Lacikát várja haza. A fiú azonban nem egyedül érkezik – és nem is a barátnőjével, Szlamcsicával –, hanem ötven tüntető egyetemistával, akiknek nincs hol aludniuk. A hír hallatán Ilonkát pánik fogja el: mit fog szólni ehhez a falu? Politika a házban? Szentségtörés!

A helyzetet csak tovább bonyolítják a jól ismert kerub-angyalkák, akik szó szerint életre kelnek, és rábeszélik Ilonkát, hogy fogadja be a fiatalokat. Ha pedig már befogadja őket, enni is kell adni nekik – és mi más lehetne a legforradalmibb étel, mint a szegény emberek molotov-koktélja: a bableves.

Ilonka azonban nem akármiben főzi ezt a levest: egy betonkeverőben, amely már főzött lekvárt, mosott függönyt, sőt még néhány bűntudatot is kimosott a lelkéből. A gépet megboldogult férjétől örökölte, aki életében hiába várta, hogy a község végre leaszfaltozza az utcát – így inkább maga akarta lebetonozni.

Amikor végül megérkezik Lacika, a bab már kész. Ilonka viszont eltűnt. Hogy most hogyan tovább? A történet végét már a néző képzelete írja tovább.

A monodráma során lassan rádöbbenünk: mindannyian egy kicsit Rokon Ilonkák vagyunk. A figura – aki egy férfi által megformált nő – egyszerre válik humorossá, esendővé és fájdalmasan ismerőssé. Az előadás finoman, mégis erőteljesen reflektál a jelenkori szerbiai társadalmi és politikai valóságra is, ettől válik egyszerre aktuálissá, szórakoztatóvá, meghökkentővé és fájdalmasan igaz történetté.