„Oresztésznek hívnak. Tehát ölnöm kell.

Ez itt nem kérdés.

Oresztész ül, méláz oresztészül,

Oresztészt lehetne mintázni róla,

mint önnön szobra mozdulatlan, hezitál, s újra lejátssza:

Oresztész vagyok, tehát ölök,

dolby surround fut végig gerincén

miazmás végzete –

de könnyű így, ha ekkora a sors,

mit cipelni kell, de könnyű hősnek lenni így

muszájból muszáj

választani két rossz kényszer között,

ölni vagy nem ölni,

nem ez a kérdés, nem választható,

értelme, igaza nem megkérdőjelezett,

úgy hívnak ahogy, tehát teszem amit.

Jó étvágyat.”

(Szabó Attila)