„A Simon Balázs rendezte előadás nem csak a nyári bemutatókhoz képest készült komoly műgonddal: a mutatványvilág egyes elemei pontosan megfeleltethetők benne a reális történet egyes elemeivel, a commedia dell’arte jelenetek jól körvonalazottan reflektálnak a történetcserepekre. A két világ nem pusztán elméletben, de a színen is tükrözi egymást, a kocsmajelenetek pedig a kettő közti átmenetet képviselik, és elsősorban nem szövegre, hanem mozgásra, gesztusokra, zenére épülnek, jelentős hangulati erővel bírnak. Nevetést megrendüléssel, beleélést felfedezéssel, lírát humorral ötvözhet így a játék.”
„Ami a színészi koncentrációt illeti, ez jóval átlag feletti az előadásban. Simon Balázs igen erős csapattal dlgozhatott: még a legkisebb szerepekben is olyan színészek (Keresztes Tamás, Elena Popa, Edoardo Ribatto) láthatók, akik súlyt tudnak adni szavaiknak, gesztusaiknak. Két, akár egymás tükörképeként értelmezhető színészi remeklés pedig szinte leképezi az ontologikus, illetve a realisztikus világszeleteket: Kőmíves Sándor réveteg butaságokat eredeti filozófiával turmixoló, saját szavait örökösen újraértelmező, távolba révedő agg kocsmafilozófusa mintha transzcendens üzenetek közvetítője volna, a káprázatosan poentírozó Máhr Ági Margója pedig az elbutított, az értelem után kétségbeesetten kapálódzó tömegember nem prototipikus, hanem nagyon is hús-vér megtestesülése.
A főszereplők igen erőteljesek, ám náluk nem csupán a nyelv, de a játékmód is élesebben eltér egymástól. A Doktor és a Kapitány szerepében Claudiu Bleont, illetve Gazsó György egyként, de másképpen nyújt szuggesztív alakítást. Bleont szinte teljes értékű látleletet állít ki virtuóz játékával a monomániás, az embert kutyába sem vevő tudósról, úgy, hogy leghátborzongatóbb szavainak is van valami ironikus, komikus árnyalatuk (mintha az egész figura egy önálló életre kelt, elszabadult commedia dell’arte maskaralenne). Gazsó György személyisége teljes súlyával, kivételes szugesztivitásával játssza a Kapitányt, alakításának intenzitását még a szerepet szükségképpen elemelő német szöveg sem igen befolyásolja. A Marie-t alakító Ioana-Cristina Gajdót tavaly frenetikus komikának láttam Zsámbékon, most illúziókeltő naivának érződik. A főszerepben Andrea Collavino egyszerű, sallangmentes, magas intenzitású alakítást nyújt; sikerül neki az, ami a szerepben talán a legnehzebb: jelentékenyen ábrázolni a jelentéktelenséget.”
(Urbán Balázs: Noé, vurstli, kés – Színház)



„Pályázaton nyert előadás Zsámbékon a Pulcinella közlegény. Nemzetközi projektből született. Az Európai Unió Kultúra 2000 elnevezésű pályázata nem volt ugyan érdek- és ideológiamentes, amennyiben az európai kultúrák összekapcsolását célozta meg, ez viszont oly cél, aminőt Shakespearrel szólva óhajthat a kegyes.”
„Zsámbék pályázott és nyert; nagyot nézett a provincia, hogy Európának van szeme, tudja, hová és mire adja a kalap pénzt.”
„A Zsámbéki Színház praktikusan az európai fesztiválszervezők szellemi horizontját képviseli. Így jött létre a Zsámbéki nyári Színházban olasz, román és magyar színészekkel a Pulcinella közlegény.
Az előadás címe Georg Büchner Woyzeck-töredékeinek az egykori rakétabázis szabadterére adaptált változatát rejti. Rendezője, Simon Balázs, nem tartozik az újabb rendezőgeneráció konform divatüstökösei közé, akik feltünésük után röviddel máris letűnőben vannak; ő lassan jön föl, mivel nem megélhetésből, hanem meggyőződésből dolgozik. A produkciónak több rétege van. A külső, legkönnyebben érzékelhető a vásári forgatag. Ez a darabbeli mutatványos keretből jön: a piaci bábszínház vedlik át nagykiterjedésű vurstlivá. A helyszínre érkező nézőt már menet köben, a dombok közt vezető utak kanyarában bódék, árusok, vásárfia-bóvlik, ehető és vitrinelhető portékák hada fogadja. Kiérve a „játszótérre”, hatalmas körhinta, céllövölde és ácsolt mutatványos színpad tárul a szem elé; közéjük ékelődik a lankás domboldal, amely szélesen terül el, beleértve a betonsiló tetjére vezető bokros-fás meredeket. Jókora területet lehet így bejátszani, melyen szürreális módon kerülnek egymás mellé naturális elemek (a természetes növényzet) és a közéjük helyezett tárgyak (ágy, teknő, gyerekkocsi, talponállópult, a tájat tükröző tükör). A területek közötti átjárás egyúttal a játékstílusok közötti átjárás is.”
„Az előadás ugyanis többnyelvű, német, olasz, román és magyar. Gazsó főleg németül (és magyarul), Bleont olaszul (és románul), az olasz színészek olaszul (és németül), Ioana-Cristina Gajdó olaszul, románul (és törve magyarul) beszél. Általában mindenki használ minden nyelvet, ami nemcsak adottság és uniós kötelezvény, hanem a történet monarchisztikus-balkáni közösségére is utal.”
„Műhelymunkának parádés – a soknemzetiségű, eltérő iskolájú csapat gyöngéd egymásra figyelése hosszú élvezetet szerez a hosszú estén. Egy kis kohéziót bele, és jövő nyárra az előadás maradéktalan élmény lesz.
(Koltai Tamás: Közös közlegény – Élet és Irodalom)



„A helyzet tehát már akkor groteszk és abszurd, amikor a játék még el sem kezdődött.”
„Valójában nem a Woyzeck-töredékekből újraírt, átformált darabot adják elő vásári színjátékképpen, hanem egyfelől eljátsszák a szerencsétlen, kiszolgáltatott közlegény köznapi tragédiáját, másrészt folyik a vásári játék, a commedia dell’arte, lényegében váltakozva, olykor találkozva.”
„Ha egy magyar-olasz-román vegyes csapat játszik, akkor talán természetesenek is vehetjük, hogy német darabot, többnyire németül beszélve adnak elő, és csak ritkábban szólalnak meg a színészek anyanyelvükön. Noé mester persze töredékesen, a mutatványosok sajátos stílusában, lényegre törően fordít vagy éppen csak fő vonalakban elbeszél.”
„A lényeg felfogásához azonban jobban teszi a néző, ha nem igyekszik túlzottan, minden részletre kiterjedően megérteni és követni a szimultán használt eszközöket, stílusokat, nyelveket.”
„Mély bölcseleti szándék vezérli az alkotókat; ezt leginkább a darabban szereplő kocsmafilozófus borbélymester (Kőmíves Sándor csendes, szára remeklése) szövegeiben véltem fölismerni. Az ő bölcselkedései ugyanis általában zátonyra futnak, merthogy gondolhatunk bármit, meg bárminek az ellenkezőjét is. Talán leginkább a világ meg- és felfoghatatlansága feletti kétségbeesett röhögés mellett nagyjából ennyi ennek a mesterien szervezett zűrzavarnak az igazi értéke.
(Zappe László: EU-Woyzeck vurstliban – Népszabadság)


Az előadás július 9-én Sepsiszentgyörgyön, 18-án a komáromi Monostori Erődben, Július 22 és augusztus 31 között Olaszországban: Moglianóban, Perugiában, Velencében és Sedilisben, a Bernardio Erődben (Fort Bernardio) látható.