Nemes nyomokon. Színház a kolozsvári Farkas utcában
Az első kőből épült magyar színház a kolozsvári Farkas utcában 1821. március 12-én nyitotta meg kapuit. A színházavatás kétszáz éves évfordulója alkalmából kamarakiállítással emlékeztünk az erdélyi magyar színjátszás állandó otthonára, jeles eseményeire és kiváló színészi teljesítményeire.
„Nemcsak azért első, mert történetileg a legrégibb, hanem azért, mert a magyar művelődésnek, a magyar nemzeti gondolatnak tett szolgálatai elsővé avatják” – írta Janovics Jenő A Farkas utcai színház című kötetében. A kolozsvári színjátszás úttörői legfőbb célkitűzésüknek még az anyanyelv elterjesztését, az erkölcsök nemesítését és a hazafias érzület felkeltését tekintették. Később, a polgárosodás időszakában a művészi munka került a középpontba: az európai és magyar drámai hagyomány darabjai kiemelkedő színészek tolmácsolásában kerültek színpadra.
A Farkas utcai színház 1906-ig adott otthont az országos rangra emelkedett kolozsvári színjátszásnak. A 19. század elején még korszerűnek számító színházépület – a későbbi átalakítások ellenére – a századforduló táján egyre kevésbé tudott megfelelni a művészi és nézői igényeknek, illetve tűzbiztonságát sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Az emblematikussá vált épületet hiába keressük a mai Kolozsváron, 1934-35-ben lebontották, helyén modern stílusú diákházat emeltek.
Tárlatunkban a Farkas utcai színház nyomába eredve a fennmaradt fotók, színlapok, tervrajzok, kéziratok, emléktárgyak és visszaemlékezések segítségével idézzük meg a színház múltját, nehéz és dicsőséges korszakait.