"Tíz évvel a kiváló drámaíró és színházi ember halála után is úgy tűnik, hogy Heiner Müller színháza semmit sem veszített költői erejéből, sőt, éppen „ellenkezőleg”.
A Kvartett című darabjában, amelyben a Veszedelmes viszonyok fantomjai tombolnak, a két főszereplő szerelmének és szexuális viszonyának gátlástalansága valódi polgárháborúba torkollik, a kölcsönös emberi függés „harcterévé” válik, amelyet csak a halál „oldhat fel”.
A német drámaíró pontosan meghatározza a helyszínt: „szalon a francia forradalom előtt, vagy bunker a harmadik világháború után”. A szöveg virtuozitása mindkét színész részéről különleges hozzáállást igényel, hiszen az előadás folyamán több szerepet is el kell játszaniuk, ráadásul egymás között váltogatják a nemeket s szerepeket, és mindennek a tetejébe, ott az átütő erejű, színházi nyelven megfogalmazott, jól artikulált szöveg, illetve annak gyilkos humora.
Ez Heiner Müller első olyan darabja, amelyben magánéletének problémáiról szól, saját viszonyulásáról a nőkhöz, de nem önéletrajzi mű formájában. Ellenkezőleg: miközben csontig hatol a hatalmas emberi anatómiában, a nézőt kényszeríti arra, hogy saját múltjával, a tulajdon bűneivel szembesüljön egy olyan modern purgatóriumban, amely az emberiséget fenyegető katasztrófával összefüggésben a kultúra és a természet kihalásának veszélyét hordozza, és ahol a nemek közötti kapcsolatok tönkremenetele kétségkívül aktuális téma marad."

Tompa Gábor